Miért vagyok ilyen? Lány létemre olyan vagyok mintha nem lenne szívem, egyszerűen nem tudom kimutattni a szeretetemet, hűvös vagyok mindenkivel, távolságtartó.

17 éves vagy,ha már most felismerted ezt,hamarabb leszel barátságos mint gondolnád...

Kezd anyukáddal,kérd meg,hogy öleljen meg mint pici korodban.Én 13 éves lányommal,és 16 éves fiammal gyakorikom ezt...:-)Pedig néha olyan szemtelennek tűnnek ,szinte felrobbanok mérgemben.Sokszor megölelem inkább fiamat,pedig szidást érdemelne-férjem szerint jó pár pofont-,de nem bírom az ilyesmit...Ha felnőnek úgyis a házastársukat ölelgetik majd :-))

Szia!

Mindenkinek jól esik ha megölelik,ha szeretgetik,és az is ha ugyanezeket ő is kitudja mutatni.Az már szerintem egy óriási előre lépés ,hogy megláttad mi a "hibád".Ezen tudatosan lehet dolgozni,és ha igazán akarod a változást,akkor Neked is sikerülni fog.Persze tenni kell érte,mint ahogy sok másért is.Mert hát ugye ne várjuk a sült galambot...Ha megengeded én ajánlanék Neked egy könyvet,de ha nem szeretsz olvasni,akkor nézd meg DVD-n,nagyon jó és tanulságos.Én nagyon sok erőt merítettem belőle és az vicc, hogy bár én nem hittem benne,hajtott a kíváncsiságom és elolvastam a könyvet is és a DVD-t is megnéztem.És rá kellett döbbennem,hogy nagyon sok logika van benne.:)))

[link]

Sok sikert a tanuláshoz!És jusson eszedbe mikor esetleg túl rideg vagy valakivel,hogy azt add amit Te is szeretnél kapni másoktól! (26/L.)

Én is ilyen vagyok. Ha anyukám átölel nehezemre esik viszonozni, pedig szeretem. Valami akadályoz abban, hogy kimutassam mit is érzek. Haveroknál másképp van. 14 éves létemre össz-vissz csak két barátom van -nem, nem haver, az más- , akik 20-onévesek. Nagyon szeretem Őket. MSN-en egy beszélgetésben min. 10x leírom nekik, hogy imádom őket, ugyanez élőben nem menne.

14/L

gyakorold szerintem. válassz egy kicsi érzést, amit ki szeretnél mutatni, esetleg ami viszonylag gyakran előfordul. Mindig, mikor előfordul, megpróbálod kimutatni. Előbb-utóbb sikerülni fog. :) (Nem kell elszontyolodni, ha nem rögtön.)

ha a családban nem megy pl. az ölelés, próbálhatod barátokkal, előfordulhat hogy a személyjel/családban lappang valami konfliktus például, és ez is nehezíti.

másrészt családban mindig jobban meg lehet bízni általában, "idegenekben" kicsit "veszélyesebb" ezért talán nehezebb.

van egy másik dolog, amiből esetleg haszonnal meríthetsz. Egyszer kipróbáltam, hogy leírom az álmaimat egy füzetbe, mikor felébredek. Ennek az lett a hatása, hogy egy idő után *egyre jobban emlékeztem rájuk*.

Arra gondoltam, ki lehetne próbálni, hogy az érzéseidet is leírod utólag egy füzetbe, valami kicsibe amit magaddal tudsz vinni és pl. a wc-ben elbújva beleírod. :) vagy ilyesmi...

ez két dologban képzelem, hogy segíthet. az egyik, hogy tudatosabban, könnyebben észrevennéd az érzéseidet, felismernéd őket magadban könnyebben talán.

a másik, hogy meg lehet figyelni azt is, hogy előtte közvetlenül mit csinálsz, mi váltja ki belőled, hogy eltűnnek az érzések vagy nem tudod kifejezni őket.

egyébként én például azt nem nagyon tudom kimutatni, ha örülök. Ha nagyon örülök valaminek, egyszerűen semmit sem csinálok, és furcsa, de még az érzéseim is eltűnnek. A családom már 22 év alatt rájött, hogy ez nálam azt jelenti, hogy örülök. :)

az is segíthet, ha keresel egy szakembert, pl. egy jó pszichológust. (a kórháziakat nem ajánlom, ők nagyon leterheltek, és "tömegtermelésre" vannak ráállva...)

ő ért hozzá kifejezetten, hogy segítsen neked ebben.

nem kell félni tőle, én is voltam, nagyon rendesek! :)

23f