Nincs ritkább egy jó anyósnál. Szerintetek milyen a jó anyós?

ez az anyós duma hülyeség, szerintem sok mindentől függ, hogy az az anyós jó-e

szüleim ugyan elváltak, már több mint 15 éve, de édesapám mai napig besegít nagymamámnak, az anyósának, ha szüksége van rá... mindig jól kijöttek egymással

apukám anyukája és apukája az édesanyámat helyből utálta, már a bemutatás előtt... ilyenkor tök mindegy milyen vagy, elkönyveltek és kész

a férjem pedig nagyon jól kijön anyukámmal, sőt kedvelik egymást, anyukám sokat mondta, hogy milyen jól jártam a férjemmel, és hogy nem cserélné el másik vőre...

AHOL MINDKÉT FÉL NORMÁLIS, OTT NEM LEHET BAJ

Roviden es tomoren: a jo anyos azert ritka, mert ha kimutatja a szeretetet, erdeklodik, akkor a fia anyuci pici fianak van titulalva. Ha az unokaval akar lenni, az mar kisajatitas. Ha segiteni akar a fiataloknak, az beavatkozas. Ha az anyos nem erdeklodik a fiatalokrol rendszeresen vagy esetleg az unokat nem vallalja el minden alkalommal, akkor szaranya, szaranyos, szarnagymama...szoval nem lehet egyszeru anyosnak lenni es megtalalni azt az egyensulyt, ami jo a ferjnek, felesegnek, gyerekeknek es az anyosnak is.

Egy meny

Az én anyósom jó anyós.

Ha kérdezek válaszol, ha tanácsot kérek ad, néha magától is mond dolgokat például a gyerekkel kapcsolatban , de nem úgy hogy márpedig ennek így kell lennie, csak megkérdezi hogy "nem gondoltál még arra..? próbáltad már..?"

Engem nem zargat, a fiával beszél, de nem érzi szükségszerűnek, hogy velem bájcsevegjen, esetleg rákérdez hogy vagyunk, ha a párommal nem tud beszélni.

Mikor összeköltöztünk segített pakolni és örült, hogy a fia végre előrelépett:)

Az első perctől elfogadott, ha hív úgy köszön, hogy "szia kislányom."

Jobbat kívánni sem tudnék:) igaz, nem élünk velük, van köztünk jó 60km, de ez így tökéletes:)

mint a jó sör! hideg és ládában van! :D

viccet félre téve úgy tudnám összefoglalni, hogy a jó anyós éli a saját életét. van munkája (ennek híján kitalál mindig valamit, amivel lefoglalhatja magát), van társasága, elfoglalja magát, át tudja programozni az agyát és elfogadni, hogy a gyereke hiába lesz mindig a gyereke, ha felnő bizony megváltoznak a dolgok.

azért ezt emeltem ki, mert én anyósom nem dolgozik, nem csinál egész álló nap semmit, a férje már nem él, barátai nincsenek, az utcára nem hajlandó kimenni. jobban mondva: a kertig sem hajlandó kimenni. persze panaszkodik, hogy unja magát, nincs kivel beszélgessen, de a fenekét fel nem emelné, hogy tegyen valamit ez ellen. amiben az a legszörnyűbb, hogy tőlünk várná, hogy mi legyünk a társasága, hogy a férjem mindig elmesélje, hogy mi történt vele/velünk és ez bizony elég fárasztó, mert mi sem azért lakunk itt a szomszéd házban, hogy őt szórakoztassuk. nekem megvan a saját dolgom, ha társaságra vágyom ott vannak a barátaim, férjemnek dettó. időnként eszembe jut mennyivel egyszerűbb lenne, ha anyósomnak is lenne saját élete, és nem tőlünk várná, hoigy színt vigyünk a napjaiba.

én több mint fél évig nagyon is bírtam az anyósomat, tök jól eldumáltunk, normálisan viszonyult hozzám.

aztán történt egy kis afférunk a párommal (amihez kb. semmi köze nem volt, de mégis belepofázott) na, azóta nem a szívem csücske a kedves mama...

de lehet, h direkt csinálta. bár tényleg nem értem, hogy miért érte meg neki beáldozni a jó viszonyunkat csak azért, hogy beleszólhasson az életünkbe.