48 évesen tudok még változtatni?

MIdettöl függetlenül - mármint hogy miért nincs pénze a kérdezönek -, a házasság alatt szerzett vagyon fele öt illeti, ezt váláskor megítélik neki!

Emelett 48 évesen nem vagy annyira idös, hogy ne tudnál újra elindulni az életben.

Kedves Kérdező!

Ez a te életed és nem a gyerekeidé!

Ha a férjed "neked ment", tehát megütött, látlelet és válás!

Ha te magad ezt drasztikusnak tartod, akkor először csak költözz el. Van saját kereseted? Ha nincs, szerezz!

48 évesen életed virágjában vagy! Ne viccelj!

Kedves Kérdező!

Valóban jogos az #1-e válaszoló felvetése. Az utolsó is jól beszélt... Akik pedig az azonnali szétválást támogatják, nos ők a saját (vagy rokonaik) példáján okulva beszéltek... csak az az egy bibi ezzel, hogy igencsak minimális információ alapján. Annak alapján pedig megítélni élethelyzetedet és "JÓ" tanáccsal szolgálni nagy bátorságra vall, vagyis felelőtlenség.

Látod, amikor kis faggatás után úgymond "kinyögted" a gyermekeid helyzetét... máris mérföldekkel okosabbak lettünk, mi hallgatók. Azért is mondom ezt, mert ha nem társz fel, azaz elhallgatsz igen fontos információkat (mint pl. a gyermekeid élethelyzetét), akkor lehetetlen bármi okosat ajánlani számodra.

És akkor még itt van az az apróság, amiről nem beszéltél, hogy pl. "párszor férjem nekemjött"... az mit is jelent pontosan:

1.) Hány év leforgása alatt? melyik időszakban besűrítve? vagy pl. 4-5 évente egyszer?

2.) Mi minden előzte meg a neked jövést... részeg volt? Felbas'tad az agyát esetleg valamivel? Te voltál esetleg részeg, kimaradozó? és a többi...

Szóval, amíg ezekről nem vallasz nyiltan és őszintén, addig honnan a fenéből tudjuk azt megállapítani, hogy pl. jogos volt-e, avagy sem...? És hogy elegendő alapot szolgáltat-e mindez a különválásra...? Vagy csak bolhából csinálsz elefántot... Mert ez is eléggé gyakori jelenség. Ilyen értelemben a gyermekeidnek még igazuk is lehet. Bár egyáltalán nem biztos...

Érted már, mi az én dilemmám?

Tény az, hogy 48 éves korban is lehet újrakezdeni... de még 60 éves korban is. Az éveknek e tekintetben nincs jelentősége. Csak Te (és sokan mások) érzik úgy, hogy ... áááááááá... öreg vagyok én már egy új élethez. Frászt vagy öreg! Nagyon sokan élik le úgy életüket (és halnak meg) "csicska"-ként, mintegy kiszolgálva az "uruk és parancsolójuk" kényét-kedvét. Na, erre szokták néha aztán azt kérdezni a halálos ágyán: Te... mond csak, TE KINEK AZ ÉLETÉT ÉLTED? A sajátodét, vagy az uradét? (Ők azok, akik a férjük életét élik, s nem is tudnak róla, hogy nem a saját életüket.)

Tehát, a gyerekeidet csak hallgasd meg, kérd el tőlük az indoklásukat is, hogy miért is mondják: maradnál a férjednél inkább, szerintük. Viszont ne a gyerekeid akarata alapján döntsd el az életed további alakulását. Ők, akik már nagyok, kirepültek, nekik onnantól nincs már feltétlen szükségük Apára, Anyára... s te elvégezted a dolgodat: felnevelted Őket. Más dolgod velük nincs. Mert, hogy nem a birtoklásod tárgyai, pontosabban alanyai.

Te csak a saját életed felett kulminálhatsz.

Kérdés még az is, hogy amit Te jónak látsz, az tényleg jó-e? És ha jó, az kinek, kiknek jó...

Szóval azt mondom én, vagy pár-terápián, vagy egyéni pszichológusnál, ha feltárod kicsit (sokkal) részletekbe menőbben a problémádat, amit Te annak látsz, az tudhat számodra okosabbat is mondani, mint néhány mondatos elbeszélés alapján csak egyszerűen annyit: Válj el, és kezdj új életet!

Ez is lehetséges, de jelenlegi igen szegényes tudásunk alapján pedig csak azt mondhatom: Semmi nem biztos...

Az ERŐ legyen Veled!