Az igaz, hogy egy személyről a családjának addig kell gondoskodnia, ameddig az a tanulmányait végzi?

"Egyáltalán nem arról van szó hogy rakják elém a kaját. Megcsinálom én magamnak."

Akkor fogalmazz egyértelműbben. Újra elolvastam a kérdésed, és még mindig az jön le, hogy azért (is) háborogsz, hogy neked kell elkészítened a kaját. Nálam pld. ez verte ki a biztosítékot.

Az egész kérdés nagyanyádra van kihegyezve. Ha anyukád is ott lakik, neki kell megoldania a problemádat, nem nagyanyádnak. Ő nem felelős érted. És hogy mire költi a nyugdíját, a magánügye.

Nem a csládnak kell a tanuló gyerekről gondoskodni, hanem a szüleinek. Apádnak és anyádnak, így őket kérd számon, ne a nagyanyádtól várj el mégtöbbet.

Azt írod, van tulajdonjogotk a lakáson. Gondolom, anyádnak, aki megörökölte az apai részt? Mert ha ez régebben volt, akkor azon bizony rajta van nagyanyád özvegyi haszonélvezeti joga, vagyis tulajdon ide vagy oda, bármikor kiteheti a tulajdonost is, nemhogy téged, és igen, kérhet pénzt azért, hogy ott lakhassatok, és nemcsak rezsi hozzájárulást. Ebben a helyzetben Te, mint gyerek nem vagy hibás, hanem a szüleid hülyeségének az áldozata, de ez nem jogosít fel arra, hogy bármit is követelj anyád és apád hozzájárulásán kívül. Rendezd le velük, ha nem tudod, menj be a bíróságra panasznapra, hogy segítsenek, milyen jogi lépéseket tehetnél, hogy legalább addig, amíg befejezed a középsikolai tanulmányaidat, nagykorúként milyen tartásra vagy jogosult, és ezt miként érvényesítheted. Mire véget ér, már rég kijártad a középsulit, szóval én inkább a megbeszélésre szavaznék.

Kisültem ezeken a válaszokon.

Persze, jogilag senki nem köteles támogatni (de. A kedves édesanyja és édesapja is az lenne, de ezt most hagyjuk), persze az apja elhúzott a vérbe, az anyja alkalmatlan, a nagyanyja alkesz, és akkor a kérdező a szar :D Nektek milyen életetek lehet, úristen? Mert nekem kedves a nagymamám, és ha bármikor a "nyakára varrom magam", akkor örömmel lát.