Csak számomra zavaró, hogy ennyire lépésről lépésre minden arról szól, hogy legyen pénz?

7 éve együtt vagyunk/élünk. Mai napig mégcsak szóba sem jön, hogy akkor ideje volna a házasság. Vagyis egy jó párszor már volt hosszas, komolyabb beszélgetés és arra jutottunk, hogy amig nem lesz egy jól fizető állása addig nem akar házasodni.

És akkor kérdem én, mi lesz ha sosem talál egy "jó" fizetésű állást? Igy fogjuk leélni az életünket?? Jah és ne is kezdjétek, h nem szeret, meg ilyesmi...

Én úgy érzem, hogyha az ember akar valamit akkor megtudja csinálni kevés pénzből is, spórólva.. Mondjuk tény és való, hogy nem állunk annyira jól anyagilag..És van éppen elég mindig amire spóróljunk. De ah van célja az embernek akkor meg lehet valósitani.

De akik vannak/voltak ilyen helyzetben azok hogyan vészelték át? Közben annyira elkeseredek, amikor már a szüleim is ájuldoznak, hogy már végre mikor akarunk lépni..Szóval az biztos, hogy együtt éljük le az életünket, de szeretném, hogyha ezeket az elvesztegetett éveket már családként is élhetnénk. Mert attól h ha jönne a baba, nem változna meg "fiatal" életünk, mert nem járunk annyit szórakozni...De még a baba vállalástól is fél, hogy majd hogy lesz pénzünk fölnevelni. Én megértem, de más "szerencsétlen" felnevel 6 gyermeket is és mi meg eggyel ejsze nem boldogulnánk?? Amikor szülők, meg mindenki támogatna amúgy is.

Nha tényleg már annyira dühit, hogy nem tervezünk legalább, és scak várjuk a szebb jövőt..