Valóban én lennék a szemét, akire nem lehet számítani?
A történet annyi,hogy 3an vagyunk testvérek,nekem 3 pici gyerekem van, a másik két nővéremnek 2-2.
Az idősebbik hazaköltözött anyuhoz a gyerekeivel. Azóta az egész család mozgósitva van az ő kedvéért.
Én ugye itthon vagyok őszig,a gyerek akkor kezdi az ovit. Egész nyáron itt vol/van növérem fia,aki 7 éves, néha a 3 éves fia is itt volt.
Persze szó nélkül vigyázok rájuk amig dolgozik.
A másik nővérem fiára is vigyáztam néha,amikor nyári munkán volt épp.
Amióta hazaköltözött,mindenki segít nekik anygilag is,és más formában is. Párom elég gyakran vitte őket orvoshoz,ügyvédhez,volt hogy az egész napja arra ment rá,hogy őket várta. Vitte papírokat intézni,ha épp nem tudott szabin lenni,akkor én kisértem át busszal.
Tény,hogy anyu sokat vigyáz a gyerekeimre,ha épp elmegyek boltba,ide oda.
Viszont már multhónapban elterveztük,hogy elvisszük távolabb a gyerekeket strandolni.jeleztük is a családnak. Erre tegnap megkérték páromat,hogy vigye be őket a kórházba,kb.70 km..ok,szó nélkül vitte őket. Így csak délután tudunk mi is menni.
Strandon a táskába hagyom a telefont,mindent. Persze szoktam nézni,hivott e valaki,de nem félóránként.
Erre kb.6óra fele amikor készültünk haza,látom kb.40 hívás egy ora alatt.
Anyuék voltak...nővéremék műtétjét nem vállalták a korházban(orrmandula), így hazaengedik őket,és haza kellett volna őket hozni. Jelzem,hogy akkor még előtte hazavinni a gyerekeket aztán értük menni..
Később hivnak hogy megoldották.
Ma anyuval ahogy beszéltem,eléggé leosztott,hogy ássam el magam,minek nekem telefon,és hogy nem lehet rám számítani.
Tényleg akkora bűn az,hogy a gyerekeimmel elmentünk egy fél napra és nem itthon dekkoltunk,további óhajokra várva? Idén ez volt az első és utolsó alkalmunk elmenni valahova..
Tehát most én vagyok a szemét...
Bocsánat,hosszabb utaknál kér benzinpénzt,habár nem annyit mint amennyibe ténylegesen kerül,de rövidebb utakra van hogy nem.
Az az érdekes,hogy a másik nővérem is segít nekik, viszont tőle nincsenek "elvárások", őt nem kérik meg sose gyerekfelügyeletre,hétvégén sem, neki sose kellett a másik nővéremet kisérgetnie sehova. Tőle nagyon ritka az,hogy megkérik hogy ha jár feléjük,akkor vigyen már boltból ezt vagy azt (persze azt kifizetik neki), velem ellentétben. Csörög a telefon,vigyek már ezt azt ha megyünk, nyilván nekem is kifizetik,nem is arrol van szó, de 3 gyerekkel macerás boltba beugrálni,főképp hogy a történetben szereplő nővérem meg otthon ül közben...
válasza:Szép dolog alkalomadtán egymás segítése családon belül.
De te és a férjed már a cselédeik vagytok.
Megálljt kell parancsolni.
Első a saját családod, a férjed munkája, a te munkád.
Szépen, óvatosan, nem drasztikusan le kell őket egy bizonyos szintig építeni.
Ha így folytatják, s hagyod, előbb-utóbb a férjed be fogja mondani az unalmast, elege lesz, hogy a családod csicskája legyen, és még szemrehányást is kaptok.
Vigyázz, mert a férfiak nem olyanok, mint a nők, hogy azonnal replikáznak, kerepelnek. A legtöbb férfi sokáig hallgat, aztán egyszercsak nemcsak a rokonaidat, hanem téged is elenged a füle mellett.
Ez a te nagy felelősséged, hogy ne következzen be.
Ő még nem szól, mert tudja, hogy két tűz között vagy.
De neked legyen az első a saját családod.
válasza: válasza:"Az az érdekes,hogy a másik nővérem is segít nekik, viszont tőle nincsenek "elvárások", őt nem kérik meg sose gyerekfelügyeletre,hétvégén sem, neki sose kellett a másik nővéremet kisérgetnie sehova. Tőle nagyon ritka az,hogy megkérik hogy ha jár feléjük,akkor vigyen már boltból ezt vagy azt (persze azt kifizetik neki), velem ellentétben."
Lehet, hogy azért, mert ő még az elején húzott egy határozott vonalat. Nem tudhatom, csak ezt sejtem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!