Szülőnek "illik" elnézni mindent, mert felnevelt?

Nem tudom, hogy van-e erre kőbe vésett szabály, de vannak akik így gondolják. Én nem, szerintem mindenkinek ki kell érdemelnie a tiszteletet.Nem jár alanyi jogon csak mert valaki idősebb, vagy mert az anyád. Az alap, normális hozzáállást kapja mindenki, és ez a viselkedésétől függően változhat jó és rossz irányba is. Ha egy összeférhetetlen bunkó akkor én is úgy állok hozzá, ha értelmes és normális akkor ezt kapja tőlem is.

Szerintem alapjáraton bennünk van egy gát az idősebbek, feljebb állók felé, de nem feltétlenül kéne ennek így lennie. Sokan visszaélnek az ilyesfajta "hatalommal", és azt hiszik bármit megtehetnek azzal aki elvileg alattuk áll...

Úgy gondolom nem kell csak azért tisztelni valakit mert felnevelt. Még jó, hogy felnevelt, hiszen ezt vállalta amikor megszült. Ez alap dolog, nem egy plusz, amit ő nyújtott. Azt lehet tisztelni, vagy sem, AHOGYAN felnevelt. Ezt pedig neked kell érezned.

De ennek a dolognak annyi de annyi tényezője van. A változókor kegyetlen. Az öregség szar. Az ember kicsit meghülyül, néhányan nagyon is. El sem tudod képzelni fiatalon, hogy te időskorodban úgy fogsz viselkedni, ahogy... Persze ez sem mentség mindenre. Csak egy kis megértés kellene néha mindkét fél részéről.

Nem nézem el, mert amint 18 lettem kvázi kidobott.

21 évesen közölte velem, hogy utálja, amiért nem fiú lettem, és azóta néha-néha mondjuk 6-7 havonta TALÁn válaszol az üzenetemre.

29 vagyok, nem érdekel, mit csinál, ha beteg lezs, akkor is menjen a nőjéhez, meg az imádott mostohafiaihoz... ja, hogy ők nem fognak semmit tenni érte, mert nem az apjuk? Hát, az ő baja, engem elfelejthet.

Nem mindent.

De leírom a mi példánkat.Anyu mániákus ismétlő.Ha beszélgetünk kb 20x képes elmondani ugyanazt.Úgy kezel 40 évesen mint valami 12 éves csitrit.Elnézem, mert szeretetben nőttünk fel,mert mindent megadtak amit tudtak és mert mindig lehetett rájuk számítani.

Öcsém 25 éves.Úgy beszél róluk mintha szégyellni kellene őket, morog rájuk folyamatosan meg panaszkodik ,hogy neki milyen sz..r, mert tele van a cipője velük, meg hogy miért nem mennek soha sehova sokszor úgy beszél velük mint valami sza...darabbal.De azért az hogy főznek rá,mosnak rá,eltartják,ruhát vesznek neki stb..stb.az jó.

Kifejezetten irritál tőle ez a viselkedés.Többek közt azért mert ő kapta 3-unk körül a legtöbbet.Iskoláztatták, jogosítványt fizettek neki és egy éve eltartják, mert semmilyen munka nem felel meg neki.Becsületesen dolgozó emberek de úgy hogy el kell őt tartani bezony nem futja már pld Balatoni nyaralásra és a többi...Felnevelték,szeretik ,törődnek vele de annyira nem futja tőle, hogy végiggondolja ezeket a dolgokat és szerintem nagyon sok olyan kérdés van ezen az oldalon ami hasonló ,,hányatott" sorsú gyermek klaviatúrájából szabadul ki mint pld öcsém aki azt se tudja milyen jó dolga van igazából, mert mindenre azt gondolja hogy neki jár, ő megérdemli stb..stb..

Nem tudom, mi váltotta ki a vitát közted és Édesanyád között, de a 3. válaszoló jól mondja. Ő választotta azt, hogy gyereket szül. Az, hogy felnevelt, ezek után egy nőnek, vagy egy férfinak, aki gyermeket nemz is kötelessége kell(ene), hogy legyen. Már a Hamurapi idején is azt a szülőt tekintették anyának/apának, aki nevelte a gyereket, nem aki csak világra hozta, vagy meggyártotta. A nevelés minősége viszont igenis számít.

Gondold végig min vesztél össze Anyukáddal és ha Neki volt igaza, akkor beszéld meg Vele. Ha Neked volt igazad, akkor Ő lehet nem fog bocsánatot kérni, de valahogyan éreztetni fogja Veled. Az Én Nagyin sem kért volna sosem bocsánatot Anyumtól, de ha összevesztek és hiányzott Neki vagy átjött Hozzánk vagy telefonált.