A tesóm meg én utáljuk egymást csak fél tesók vagyunk, hála Isten az ő apja meghalt nagy szemétség volt a részemről, hogy nem mentem el a temetőbe hozzá, amikor a család többi tagja ment? Pont ment a filmem.

Nem volt szep toled, hogy nem mentel ki a temetobe. Gondolj bele, hogy a te apukad halt volna meg, es o inkabb otthon nezi a tevet, mint hogy kimenjen veled a temetobe!

Egyebkent szerintem az sem teljesen normalis, hogy "utaljatok" egymast. Nekem a testverem kb. az egyik legfontosabb ember az eletemben, akivel barmit meg tudok beszelni es akire barmikor szamithatok... Erdemes lenne nektek is atertekelni a kapcsolatotokat!

Bunkó vagy. Lehet nem jöttök ki egymással, de tisztelhetnéd annyira, hogy nem fontosabb a filmed, mint egy szál gazat kivinni az apukája sírjára.

Nem tudom neked hogy esne.

Ez az egész "kimegyek a temetőbe mert úgy illik, igaz, kib*szottul nincs kedvem hozzá, meg nem érdekel, de ha kimegyek jófej leszek" dolog akkor féregség, már ne is haragudjatok.

Nekem is vannak elhunyt hozzátartozóim, néhányukat nagyon szerettem és tiszteletben tartom az emléküket EGÉSZ ÉVBEN, nem csak az év egy napján, és képzeljétek, sosem mentem ki hozzájuk a temetőbe.

Ha egyszer elpatkolok nem akarom hogy az élet megálljon utánam, és aki valamit érzett is irántam többezer rothadó tetem felett görnyedjen és virágokkal szemetelje tele a síromat és pláne nem akarom azt, hogy az az ember, aki életében nem törődött velem a halálom után is hazudjon nekem meg a környezetemnek.

Nem hiszem el, hogy ennyi felületes, sekélyes, képmutató ember él ezen a világon.

Persze nem védeni akarom a kérdezőt, mert nem érdemli meg, de a reakciótok marhára zavaró.

Hogy mondhatsz ilyet, hogy "hála Istennek az ő apja meghalt"????

Már ne is haragudj, de ez undorító.

Szerintem gondolkozz el azon, hogy milyen ember lesz így belőled...