A szerelmem nagyon rosszul van, mert most jött rá hogy a szülei nem szeretik őt ugy ahogy az normális lenne. Mit tegyek?

Már több mint 1 éve élünk együtt, de az ö szülei semmiben sem segitenek, csak kritizálodnak, és tegnap még az utcán az apja meg se állt vele beszélni, pedig nincsennek haragban, ha megyünk hozzájuk akkor semmi témánnk nincs velük, ök távolodtak el, ök maguktol soha nem jönnek hozzánk csak ha értük megy kocsival, pedig csak 3km-re laknak. Az én családom mindig mellettünk van, segitenek ha bajunk van, rájuk lehet számitani, de bármikor kértünk segitséget anyosoméktol soha nem segitettek. Csak arra vagyunk jok hogy "ránk sózzák" a kishugát aki 9 éves. Annak a kislánynak mindent megadnak amit csak kiejt a száján, de az én párom nem kapott meg mindent, pedig akkoriban mikor ő kicsi volt jobban is álltak anyagilag. Azt is hanyagolták hogy a szemüvegjét lecseréltessék szegénykémnek. Ez a kis 9 éves kislány meg oda megy ahova csak akar, tengerre befizették, a városnapokon meg egyedül b.szott el 10,000 ft-ot, kinyalják a seggét, de a páromat meg le se sz.rják. Pedig annyi mindent megtett értük, meg tesz is most is, mert ők bezzeg mindnig számitanak ránk, egyből tunak telefonálni hogy "fiam ide vegyel minket kocsival, meg oda", sőt mig otthon lakott, annyi mindent ö csonalt, még amit nem is neki kellett volna. Csicskának használták, meg akarnák most is, de már nem hagyjuk. A multok kérdezték h mikor megyunk hozzájunk, s mondtuk majd vasárnap, s erre otthon se voltak, csak a szomszedig mentek, de nem is jottek volna haza, pedig 3 háznyira valtak, es römiztek, nem voltak képesek haza jönni, pedi 2 hete nem voltunk akkor nálluk., mert sokat dolgozik a párom. S tegnap este rátört egy sz@r érzés hogy őt nem is szeretik, meg minden. És ez tényleg igy van, mert mikor telefonálnak akkor mindig azert hivják hogy hozzuk a hugat hozzank h aludhasson ott, vagy vigyuk ki a strandra a drágát, vagy hogy hurcolássza őket.