Húsz éve szakított velem a nagy szerelmem ( legalábbis nekem Ő volt az), és a mai napig nincs nap szinte, hogy ne gondolnék rá! Szerintetek ez normális, vagy totál be vagyok csavarodva?

Tesóm az első szerelmével 14 évesen jött össze, 9 hónap után szakítottak apró, gyerekes hülyeségek miatt. De minden nap gondolt rá, és hiába létesített kapcsolatot új partnerekkel, (akik nem mellékesen eléggé hasonlítottak az Ő-jére :) ) mindig, amikor mondtam neki, hogy láttam, utálkozott... a szerelem és a gyűlölet pedig testvérérzés...

Újra együtt vannak: a "srác", amint megtudta, hogy tesómnak nincs barátja, rögtön lecsapott. És a "srác"-nak tesóm óta nem volt senkije...

Pedig 9 éve volt az "első összejövésük" :) És az a nem semmi, hogy tesóm is szereti, mindig is szerette, ha még maga előtt is eltitkolta.

Szóval, levehetted ebből, hogy azt akarom mondani: legalább keresd fel, és próbálkozz újra, mert még egy ilyen lány nem lesz az életedben! :) És az érzés talán kölcsönös... de ha már lekötötte magát valakivel, inkább szeresd azáltal, hogy hagyod a békéjében, és próbálj meg túllépni... Én szurkolok nektek! Ez irtó aranyos történet :)