Mindenki máshogy dolgozza fel a halált?

Részvétem!

A saját családtagjaimnál mind megvolt az ok, amiért nem fogtam fel/nem rázott meg annyira.

Nagyapám halálakor 7 éves voltam, dédnagyanyám 94 éves volt, tudtuk, hogy nincs sok hátra, nagynéném rákos volt, nála is tudtuk, hogy meg fog halni.

De mikor az exem felhívott (akkor már 1 éve nem voltunk együtt), hogy meghalt a nagymamája tragikus hirtelenséggel, mert 1 órával előtte még ott voltak nála a lányommal, akkor lemerevedtem én is, nem tudtam mit mondani. A lányom volt a mindene, és ő volt az egyetlen személy az exem családjából, akivel tartottam a kapcsolatot, mióta külön éltünk.

4 és fél éve történt, de még most is szar érzés fog el, ha eszembe jut, és a lányomnak (aki akkor mindössze 4 éves volt) is tudom, hogy hiányzik, nagyon közel állt hozzá.

Részvétem, kérdező. Nagyon szürreális dolog, mikor közeli rokont ér a halál. Mikor mondták, hogy anyum már nem kel fel soha, akkor mint a filmekben, nekidőltem a falnak és összecsuklottam, mint egy rongybaba. Közben a fülem bedugult, mintha víz alatt lennék.

Mikor két nappal később meghalt, belerepedt a szívem, olyan érzés volt, mint ha valaki ült volna a vállamon.

Utána volt olyan, hogy álltam a villamoson, és egy pillanatra megvilágosodás, hogy "úristen, anya meghalt", és megint ezt a súlyt éreztem. Vagy sétáltam az utcán és hirtelen megtorpantam, ilyen hülye gondolatok miatt, hogy "már senkinek nem vagyok a lánya".

Sajnos én egyszerre vesztettem el a nagyszüleimet akikkel szoros kapcsolatom volt.

Talán 1 óra volt mire felfogtam mi történt. Nem tudtam gyászolni mert támogatni kellett a szüleimet főleg anyát, elnyomtam magamban. 1 év múlva jött ki rajtam sírva kiabálva ébredtem 2 hétig magamról sem tudtam sírtam.

Most 2 év után tudok normálisan aludni de nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék rájuk

Reszvetem.

Igen hasonloan dolgozza fol a legtobb ember. Egy gyaszfolyamaton megy mindenki vegig es annak elkuonitheto lepesei vannak. Akik valahol elakadnak azoknal lesz/van gond kesobb. Ez a folyamat lassu, es annal lassabb minel inkabb kotodtel az elhunythoz vagy ha valamelyik lepesnel elakadsz egy kicsit hosszabb idore.

Mivel neked ez nagyon friss elmeny (a reakcod is teljesen normalis), még sok van "előtted" a gyászban.

Részvétem! Sok erőt kívánok neked!

Amikor nekem 5 éve elhunyt a nagymamám, kb. én is így reagáltam. Nagyon szerettem. Ő is engem, tűzbe tette volna értem a kezét. Dehát ez az élet rendje. Talá az idő előrehaladtával majd enyhül a fájdalmad!