Mindenki máshogy dolgozza fel a halált?

Nekem volt, hogy lefagytam, volt, hogy elkapott a pánik és órákon át csak sírtam. Attól függ milyen közeli rokon/ismerős halt meg.

Eleinte az ember tagad. Az elme megtalálja az utat, hogy könnyebben feldolgozza a tragédiát. Sok erőt neked!!

37n

Igen, mindenki máshogy amiért senkit sem szabad elítélni.

Én 13 éves voltam amikor meghalt apukám akit imádtam. Hirtelen lett otthon rosszul és láttam ahogy nem kap levegőt, sosem felejtem el. A kórházban meghalt, bőgtem nagyon. Rettenetes volt, viszont a temetésén nem tudtam sírni, egy könnycsepp sem jött ki a szemeimből. Emlékszem mondták hogy milyen erős vagyok, holott én ezt nem úgy éreztem hogy erős vagyok, sőt szégyelltem hogy nem sírtam. Pedig a lelkünk állapota is változik és biokémiai folyamatok is közrejátszanak abban hogy ki hogyan reagál.

Igen. Mindenki másképp. Én pl. apum sírjához képtelen voltam kimenni, más pedig ott talál megnyugvást, minden nap kimegy a temetőbe.

Neked még nagyon friss a halárhíre, de ha együtt is laktatok, még rosszabb.

Csak a kérdésedre válaszoltam, tudom, hogy sokkoló. Nem kívánok semmit, részvétet sem, csak annyit, hogy az idő segít! Fel a fejjel!