Nálatok hogy van ez?

Nálunk az itthoni munka el van osztva. Pl. csak a férjem porszívózik, én utálok. Portörlés az enyém. Fürdőszobát ő takarítja (domestos, fertőtlenítés, vízkövezés, WC-t is). Vasalás, főzés, sütés, ezeket én csinálom. Felmosást mikor melyikünk. Bevásárlást együtt, vagy ő egyedül (én nem vezetek). Gyereket rendszeresen hozta vitte a város túlsó felén levő gimibe. Alapból nagyon segítőkész, ha látja, hogy mi a feladat, kérnem sem kell. Befőzéskor üvegeket lehozza, kimossa, kezem alá készíti. Kerti munkát csak ő csinálja, és a kinti tereprendezést is (terasz felmosás, muskátli locsolás).

Nekem mindig mondják, hogy mákom van, de nekem apukám is ilyen volt, szóval én ebben is nőttem fel, az lenne furcsa, ha a férjem nem ilyen lenne.

Nekünk még nincs gyerek, de munkamegosztás van, már csak azért is, mert a páromat tisztaságmániásnak nevelték, én meg a lakhatási rendben hiszek, vagyis nem kell mindennek a sarkán, párhuzamosan, derékszögben állnia, látszódjon a lakáson, hogy laknak benne.

A porszívózásban mindig beelőz, pedig én akarnék porszívózni, csak alig esünk be az ajtón hazafelé menet, ő már a pórszívóért nyúl. Nekem meg kell idő, amíg lecuccolok. És minden nap porszívózik. Mert háziálat van, és ha nem pórszívózunk, akkor "putri van". :)

A mosógép is az övé, résen kell lennem, ha mosni akarom a saját ruháimat, mert ő minden nap kimosna valamit. Nem figyelek oda, már bevágott 2 azaz kettő darab törlőrongyot egy két órás mosóprogramra.

A mosogatás és főzés viszont javarészt az enyém. Sőt, főzésben nem is szeretném, ha segítene, mert nincs szüskégem egy "NÉBIH"-es felügyelőre közben. Szerencsére ezt tiszteletben tartja, és akkor udvariasan távol marad a konyhától. :)

Tudom, férfiban ritka az ilyen, örülök is neki, bár néha kicsit elegem van a rendmániájából.

Nem "segít be". Csinálja a saját feladatait. És mivel nem szellemi fogyatékos vagy vak, érzékeli, ha valami nem tiszta, nincs a a helyén.

Bocsáss meg, hogy ilyen sarkosan fogalmaztam, de ez tényleg abszurd. Már miért kellene nekem a teljes állásom mellett otthon még egy másik állást is ellátni, amikor velem él egy másik nagykorú személy?

Vagy neki miért ne kellene?

A gyerekről szólva pedig: éppen annyira az ő gyerekei is, ezért éppen annyira az ő felelőssége vagy dolga is.

Ezen az sem változtat, ha otthon vagy a gyerekkel. Ugyanis az 24 órás műszak, míg aki munkahelyre jár be, annak van a munkaidejének vége. A gyerek akkor is közös. Sőt, a háztartás is. Vagy takarítónő kell (amit egyébként nagyon javaslok mindenkinek, mert egy gyeses anya épp eléggé el van foglalva az anyasággal, nem tud mellette takarítani is extrém fáradtság nélkül), vagy bizony, meg kell osztani a feladatokat.

Attól ő még otthon él, mert neked momentán az a munkád (!), hogy a gyerekeket tartsd szárazon, testileg-lelkileg-mentálisan épségben.

Nálunk az mosogat, takarít, aki előbb odaér. Gyerekünk (még) nincs, de ha lesz, én kapásból bevállalom az éjszakai felkelést hozzá. :)

(29F)

Fel kéne végre fogni, hogy nincs ilyen, hogy nő dolga meg férfi dolga.

Közös háztartás, közös élet. A nőnek sem nagyobb kötelessége elmosogatni vagy porszívózni mint a férfinak. Egyik sem szolgája vagy alárendeltje a másiknak.

Képtelen lennék egy olyan balfsszal élni aki ül az asztalnál és várja, hogy elé tegyek egy tál ételt. Apám ilyen volt és anyám bele is rokkant fizikailag. Fater csak hízott, pihent, röfögött a farkát vakarászva a tv előtt, anyám meg nyugdíjasként is egész nap a konyhában forgott, takarított, mosott, főzött. Ő fele akkora lett mint fiatalon volt, meggörnyedt és mindig fájt mindene, mindig fáradt volt. Az ilyen "férfiak" mellett akik falusi tahónak születtek, csak elfogyni lehet. És t.képpen ez történt.

Kérdező! Eddig kaptál hat választ amiben hiper-szuper férjek és apukák szerepelnek.

De elsőként megnyugtatlak. Nem ez a jellemző. Az én férjem ugyan csak egy, de számomra fura, hogy akárkivel beszélek a környezetemben (pl játszótéren megismert anyukák, iskolatársak szülei,tehát teljesen különböző emberek, más-más korosztály) mind hasonló problémákról szàmolnak be mint te. A háztartás vezetése nem is olyan vészes, sőt tudok olyan férfiról aki néha főzni is szokott, viszont a gyerek körüli teendők ellátása nem jellemző rájuk. Persze látni néha férfiakat a játszótéren, de látványosan tudnak szenvedni.

Látom, már valakinek kiszúrta a szemét ez a "besegít" szó, én is rühellem. Az én párom megcsinálja a részét, és nem besegít. Segítség tőle az, ha helyettem csinál meg valamit, mert mondjuk én megkérem rá. Pl. volt, hogy hazavittem a munkát és besegített a műszaki fordításba, hogy hamarabb végezzek.

A házimunka közös feladat, ezért nem segít, hanem egyszerűen megcsinálja a rá eső részt. Ez megbeszélés kérdése. Mostanában úgy csináljuk, hogy egyik hétvégén én takaríto mindent, a következő hétvégén ő, de előtte mindketten takarítottunk minden hétvégén megbeszélés szerint.

Nincs gyerekünk, de ha lenne is megosztanánk egymást között annak arányában, ki mennyire van leterhelve.