Ti mit gondoltok az alábbiakról?

Párommal külföldön dolgozunk, édesanyámnál 4-es stádiumú daganatot diagnosztizáltak, hazajöttem hozzá 2 hétre. Nincs kedvem semmihez, kétségbe vagyok esve mi lesz anyukámmal. Úgy veszem észre páromba nem sok megértés szorult, ő kint maradt és igen jól érzi magát, mióta hazajöttem folyamatosan megy minden rendezvényre, múltkor is felhívtam és üvöltött a zene, iszogattak, jókat nevetgéltek. Én meg legszívesebben sírnèk egész nap. Nem azt várom tőle nyílván, hogy forduljon magába, de míg kint voltam engem szólt le, hogy ne járkáljunk mindenfele, spóroljunk. Most hogy hazajöttem meg olyan érzésem van, mintha ő meg kivirult volna odakint. Én fordított esetben nem tudnék így viselkedni, nyilván èn sem fordulnék úgy magamba, de nagyon bántana, hogy párom legnehezebb időszakát éli, rajta viszont nem érzem ezt.