Mit csináljak, ha a szüleim állandóan ordibálnak?

Na jó,lehet kicsit durva leszek,de olyanok mint valami rossz cigányok. MINDENEN kiabálnak,nem tudnak normális hangnemben szót érteni egymással,mindenen összekapnak és folyik a mocsok a szájukból. Anyám is egyik pillanatról a másikra úgy felemeli olykor az éles hangját,hogy rendesen gyomorideg kap már el.

Elmondhatatlan az a mennyiség amit össze ordítanak. Mindenhol csend van csak itt áll a bál mindig. Reggel 5-től most 7-ig egyedül voltam,hazajöttek és mintha a diliházba kerültem volna. És akkor én vagyok a hibás meg a szemét ha megszólom őket ha nem tudnak viselkedni. Szerintem 18 évesen hadd szóljak már bele.

Főleg,hogy hétfőn szóbeliz(nék).. Kedd óta tanulok,így is nehezen jegyzek meg bármit,de így.. Nem értik meg,anyám még az értelmesebb,megkértem szépen,hogy hagyják már ezt legalább most, de nem,kiment,2 perc után ordibálás. Holnap meg egész nap itthon lesz mindkettő,már előre ki vagyok készülve. Haverom kérdezte,hogy nem-e megyek el vele egy helyre,mondom hát inkább még tanulok,de mióta hazajöttek erősen gondolkozok,hogy még is igent mondjak mert felesleges úgy olvasgatnom a cuccokat,hogy közbe cirkusz van,full felesleges. Csak idegronccsá teszem magam ahelyett,hogy a szabadba lennék egy haverral. Kis házunk van,bárhol vannak,hallatszanak,konyha,udvar,másik udvar,bármi,szóval ja.

Kérlek ne írjatok olyanokat,hogy "Kussolj hülye gyerek ők a szüleid ők etetnek".. Ha itt lennétek egy napot megértenétek miről dumálok. Egyáltalán nincsenek tekintéllyel rám,bármilyen doga volt év közben is,ugyanúgy ment a cirkusz,hiába kértem hogy ne,szépen is,csúnyán is.

De ha még lenne mondjuk a másodikon egy szobám messze tőlük nem rinyálnék..de nincs tőlük messze szobám,se emeletünk. Arról még nem is beszéltem,hogy olykor már ég a pofám mikor jövök haza valahonnan és épp kint van egy szomszéd vagy szembe szomszéd,szégyellem a pofám,hogy ebbe a házba jövök be,mert hogy itt áll mindig a bál