Családon belüli erőszak! Mit lehet tenni?

Akár kamu, akár nem, rendkívül elszomorító az a közömbösség, amit itt szülőktől, leendő szülőktől tapasztalni lehet.

Majdnem minden második válasz az szokott lenni az ilyen típusú kérdésekre, hogy "mi közöd hozzá?", "ki vagy te a történetben?", "nem az én dolgom", "mindenki foglalkozzon a saját dolgával" stb. Közömbösség a köbön.

De miért? Az emberek többségét ennyire nem érdekli, amikor kisgyerekek szenvednek a szülő/k helytelen viselkedésétől? Olvastam már azt is egy IQ-huszár tollából, hogy az állatok elleni erőszakkal szemben azért kötelességünk fellépni, mert az állat nem tudja megvédeni magát. De akkor kérdezem én, egy védtelen, gyámoltalan kisgyermek hogyan tudja megvédeni magát, pont azzal a személlyel szemben, akiben elvileg a legjobban kellene bíznia? Oké, szeretem az állatokat, tisztelem őket, sosem bántom őket, a gyerekeimet is az állatok tiszteletére nevelem. De összehasonlítani egy védtelen, kiszolgáltatott kisgyermeket egy állattal?

Bocs, hogy elkanyarodtam, de itt is felháborító, hogy 1-2 értelmes választól eltekintve a sok zombi annyit tud odaböfögni, hogy "ne foglalkozzatok a kérdezővel, úgyis kamuzik, egy troll". Oké, felőlem lehet troll, lesz.rom, de nem ez jut legelőször az eszembe, hanem az, hogy a szenvedő gyerekeken hogyan lehetne segíteni.

Az állítólag kamus kérdező által felvázolt élethelyzet akár valós is lehetne: egy agresszív apa, aki MÉG nem veri a gyerekeket (csak idő kérdése), a feleséget viszont a gyerekek szeme láttára veri agyba-főbe...baromi szomorú, és családok kismilliói élnek ilyen körülmények között a világban. És az ide írkálóknak annyi jut az eszükbe, hogy troll a kérdező?

Elszomorító. Én biztosan minden erőmmel azon leszek, hogy a most még kicsi gyerekeimet szociálisan érzékeny emberré neveljem, aki nem néz félre és nem azon akad fönn, hogy valaki trollkodik, hanem megpróbál helyes megoldást találni egy olyan problémára, ami akár valós is lehetne.