Szoktatok köszönni, ha hazaértek vagy elmentek otthonról?

Lehet ódivatú vagyok és elrohant fölöttem az idő, de teljesen el vagyok képedve ugyanis:

A barátom gyerekei, amikor hazaérnek nem köszönnek szinte sosem. Ha az apjuk rájuk köszön van, hogy akkor se reagálnak. Az előre köszönés hazajövetelkor ritka, mint a fehér holló. Reggel, ha kijönnek a szobájukból vagy este elmennek lefeküdni, akkor se nyögnek semmit. Volt, hogy reggel 5 centiről köszöntem és mintha ott se lettem volna. Amikor szóvá tettem, akkor a válasz az volt, de hát én köszöntem. (Max. gondolatban, de hallani nem.lehetett.)

Elmenetelkor kicsit gyakrabban van köszönés, de ott se mindig. Nekem ez annyira fura. Rosszul is esik, mert nem ehhez vagyok szokva, még a koliban, a munkahelyen is, ha belépek köszönünk egymásnak hiába mindennapos a találkozás. Itt meg az a tipikus, hogy hazajönnek a gyerekek és besunnyognak a szobájukba, ha meg beköszönsz nekik néznek nagy boci szemekkel, hogy most mi a franc van?

Ellenben, ha valaki szóvá teszi, hogy nem tud köszönni, akkor teljesen felháborodik, hogy de még csak épp levette a cipőjét miért bántják?!

Ezért arra lennék kivancsi, mi a mai divat/szokás? Ki hogyan, miért és mikor köszön otthon?