Szoktatok köszönni, ha hazaértek vagy elmentek otthonról?

Mi mindig köszönünk egymásnak. Én előbb érek haza mint a szüleim,ha jönnek én nyitok ajtót általában,akkor van köszönés,puszi stb. Ha elszaladok valahová akkor is legalább annyit benyögök hogy sziasztok. reggel ha "elválunk" alap hogy elköszönünk,szép napot kívánunk a másiknak :) este csak átkiabálunk egymás szobájába hogy jóéjt, de azt nem mindig, ha tudom hogy ők alszanak nem ordítok oda,vagy fordítva :D

17L

Persze, de valahogy kialakult, hogy köszönök akkor is, ha nem történik semmi. Akár közös séta közepén is. De ez már egyéni kis valami.

Vagy ha épp összpontosítva főzök, amikor megjön a párom, akkor a kezdeti köszönés után, mire lecsendesednek a dolgok és rá is tudok nézni, megint köszönök, ezúttal lelkesebben, s ekkor jön a puszi és az ölelés :)

Ha kimegyek egy félórás sétára, akkor is elköszönök, főleg, hogy jelezzem, nem vagyok itthon, ne keressen. Ha a kertbe megyek ki, akkor nem szólok, kicsi a kert, megtalál.

Nekem az alap udvariasságon túl eléggé nagy esemény, ha valaki hazajön, köszönés, ölelés, mi történt, ki győzött a mai "legnagyobb állat, amit láttam" versenyben (a homo sapiens nem ér, szóval itt vad- vagy háziállatokról van szó)... Az ember érdekli a családtagja, jó esetben... Gyerekeknél bizonyos életkorban ez lehet, hogy nincs meg, de a szülőt azért érdekli, mi történt, normális esetben...

A totális figyelmen kívül helyezése a köszönésnek különösen csúnya. Én elbeszélgetnék a gyerkőccel.