Mi a véleményetek az olyan emberekről, akik másra bízzák az idős szüleiket, hogy anyagilag átlagos színvonalon éljenek és tudják taníttatni a gyermekeiket?

A konkrét példa: aprócska falu Borsodban a világ végén, ténylegesen nulla munkalehetőség.

A jelen: Idős özvegy szülő, még nem magatehetetlen, de 80 elmúlt. Feleség vele marad, férj az ország másik végében (évek óta) a cég által bérelt lakásban 3 másik férfival, gimnazista és egyetemista gyerekek Pesten, Miskolcon kollégiumban. Négyen négyfelé. Férj havonta egyszer tud hazamenni 1 hétvégére.

Ez csak így működhet továbbra is

Vagy:

Albérletet kivenni Pesten, ott ahol egész biztosan mindkét felnőtt munkát találna, gyerekek vissza a családi fészekbe, idős szülő otthon másra bízva, havonta kétszer egész biztosan látogatva. Rokonok is élnek a faluban, nem lenne teljesen magára hagyva, de főzni-mosni-takarítani kell már rá. (Költözésről hallani sem akar, igaz a 2. lehetőség még említve sem volt neki, de talán sejti, hogy ez is felmerült a "fiatalokban" (negyvenesek), akiket lassan felőröl ez az élhetetlen állapot.)

Melyik az emberibb megoldás?