Tényleg ilyen rossz hatással van az emberre a mindennapos veszekedés? Mi lesz apával?

Apu 65 éves, anyu 45. 7 éve, hogy elváltak. Viszont nem költöztek szét, együtt lakunk mai napig. Még válás előtt is 5 évig mindennaposak voltak a veszekedések, már-már fizikai aktusba is torkollott,, nap végére mindenkit szétvert az ideg és sírva feküdt le. Másnap kezdődött az egész újra. De mivel egymásra vannak nagyon utalva, így lehetetlen lett volna megoldani az életüket egyedül. Apa ma kórházba került egy szokásos ordításos veszekedés után. Elvileg nagyon szétment az idegrendszere. Orvosok hívtak minket, hogy nagyon rosszul van, mindene fáj. Lehetséges, hogy nem éli túl, iszonyatosan rossz neki, szerencsére még szívrohamot nem kapott, pedig elvileg közel volt hozzá. Mondták, hogy menjünk be hozzá meglátogatni amíg biztosan lehet. Anya meg csak annyit mondott, hogy már megint csak játssza magát, meg hogy megőrjíti őt, kikészíti az életből... Nem akarom elveszteni apát :( Még csak 18 éves vagyok. Én is 6 éves korom óta veszekedésben élek, 12 év alatt szétment az idegrendszerem, olyan idegproblémákkal küszködöm, hogy remeg a kezem mint valami Parkingson-kóros és sírórohamaim vannak sokszor. Már el akarok költözni viszont 200 ezrem van csak és munkám még nincs, most végeztem csak a középiskolával. Azt terveztem, hogy vagy kollégiumba megyek szeptembertől vagy elkezdek dolgozni és akkor 1 év múlva mehet el itthonról. Szerintetek mi lesz velem ha még itt maradok? És a legfontosabb, mi lesz apával? :'(