Miért ilyen az anyám? Hogyan hozhatnám helyre a kapcsolatunkat?
Régen édesanyámmal olyanok voltunk, mint a legjobb barátnők - bármit meg tudtam beszélni vele. Tavaly nyolc hónapig volt táppénzen, és azalatt az idő alatt eltávolodtunk...Amikor beteg lett, magántanuló lettem, minden éjjel úgy feküdtem le aludni, hogy bennem volt a félelem - holnap akár el is veszíthetem, meg is halhat, pedig semmi komoly baja nem volt. Szívritmuszavara van a bátyám születése óta, tehát 31 éve, és emiatt félek mindig, mert szinte minden második nap rosszul lesz, vizesruházni kell, stb. Apám 8 éves koromban elhunyt, nekem csak az anyám maradt. Előfordul, hogy megver, de most már nem sírok, csak mosolygok azon, ha fájdalmat akar okozni a testemnek...Közben pedig a lelkemen újabb és újabb vérző sebek keletkeznek, amiért így viselkedik velem. Hiányzik az az idő, amikor összebújtunk, és megbeszéltük az élet nagy dolgait. A párkapcsolatomról sem akar hallani, szerinte már felnőtt vagyok, oldjam meg egyedül a problémáimat, de én nem vagyok képes rá. Roncs vagyok belül, és gyerek. Ma reggel is rosszul lett anyu, pénteken hányt is, és nem akarja, hogy elkísérjem orvoshoz. Csak annyit kért, hogy hívjam fel a főnökét, hogy ma nem tud bemenni dolgozni. Szerintetek hogyan hozzam helyre a kapcsolatunkat? Félek, hogy őt is elveszítem. Leülni beszélgetni nem lehet vele, mert egyszerűen nem figyel rám. Mit tanácsoltok?
Egy elkeseredett 16 éves lány
válasza: válasza:Szegénykém!
Nagyon együtt érzek veled. Nem is tudom, hogy ilyen helyzetben mit lehet csinálni. Édesanyád beteg, nem figyel rád, édesapád már régen nincs. Gondolom testvéred sincs. Ha van talán jobb a helyzet. Ha van akkor fogjatok össze. Ha nincs, akkor légy erős, alakítsd ki magadnak a saját kis világodat és ne engedj annak, hogy mások bántsanak. Az én párom apukája akkor halt meg amikor 10 éves volt ( a párom ). Aztán ő nagyon befordult szegénykém, és nem tudott sírni, meg ilyesmi. Erre az egész család támadta őt, hogy milyen érzéketlen gyerek, stb. Magyarul nem hogy mellette álltak volna, hanem buták és ellene voltak. Egy ártatlan kis gyerek ellen aki nem tudta feldolgozni a helyzetet.
Ő akkor kialakította a saját kis lelki világát, sokat olvasott, nem figyelt az ellenséges szavakra, illetve ki tudta szűrni melyek azok, és tudta magáról, hogy ő egy jó ember, annak ellenére, hogy ki mit gondol.
Ma egy nagyon tisztességes, tiszteletre méltó, becsületes, okos és jólelkű ember, akire csak felnézni lehet.
És ezt csak is saját magának köszönheti, mert senki nem segített benne. Sőt, ha a családját nézzük neki is rossz embernek kéne lennie.
Biztos kapsz majd tanácsokat, hogy fizikailag hogyan oldható meg a dolog és fogadd is meg azokat. De lelkileg is el kell jutnod oda, hogy nem a te hibád, ha nem hallgatnak meg, nem a te hibád, hogy anyukád nem figyel rád, hogy beteg, stb. Te csak légy mellette, segíts őt, meglátod annál jobb leszel.
válasza:9:40-es: Ezt hogy gondolod?!?!? "Vidd el pszichiaterhez, sürgösen!" Sazerinted egy FELNÖTT embert bárki is elvihet orvoshoz vagy bármilyen más kezelésre?
Ugyanis EGYETLEN FELNÖTT EMBERT SEM LEHET SEMMILYEN KEZELÉSRE KÉNYSZERITENI!!!!!
De egyébként is egy KISKORÚ gyerek sem mondhat semmit a szülönek, hogy mit KELL csinálnia.
Szóval mielött teljesen hülye tanácsokat adsz, azelött gondolkodj!!!
válasza: válasza:Jaj, kedves! Ha tudnád, én mi mindenen mentem át! Tanácsom -így sokat megtapasztalva már - tűrj, szeresd, segítsd Őt!
Az én Anyukámnak pészmékere volt, rengeteg visszérműtétje, sérve, végül rákja, ami kb 3évig kínozta. Minden nap fájdalmas sikolyokkal voltam körülvéve. Borzalmas volt végignézni, ahogy lassan, a lehető legnagyobb fájdalmak közepette kiszáll belőle az élet. Kínjai mellett már nem tudott rám figyelni, már semmi sem érdekelte, egyre ridegebben viselkedett velem. Egyszer, amikor kórházba került, még a hajam is megtépte. Nagyon rosszul esett, de túltettem magam rajta. Végül elveszítettem, már másfél éve. És folyton azon rágódom, mit kellett volna jobban csinálnom, miért nem adtam Neki többet és többet. Úgy érzem, nincs életem nélküle! :(
Anyudnak nem veled van baja, hanem megkeseredett a betegségtől! Túlságosan belelovalja magát, talán azt hiszi, nincs kiút. Pedig rengetegen élnek szívritmuszavarral és lehet tenni ellene. Épp egy 75éves ismerősömet most műtötték ezzel és jól van!
Írj a Weborvos oldalára, írd le az összes tünetet és kérj tanácsot (Orvos válaszol)! Mamid valószínű azért nem akar orvoshoz menni, mert fél, hogy elveszíti a munkahelyét. De ha komoly lenne a baj (nem hiszem), akkor úgyis nyugdíjaznák!
Ne aggódj, légy kedves, segíts otthon, tedd az életét kényelmesebbé! Egy kis mosogatás, teregetés nem nagy dolog neked, de neki óriási segítség lehet!
Kitartás kislány! Üdv!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!