Nagymamám mért tömi anyum fejtét ennyi marhasággal? Hogyan állítsam le?

A gimnázumban ahova járok nulladikos, vagyok, Hogy hol az maradjon titok. Szerény véleményem szerint egy igen jó gimnázumba járok, csak sajna eléggé messze vagyok anyától, ezért kollégista lettem. Edék minden szép és jó, de most jönnek a képbe az anyagiak és nagyanyum. Havonta 15. 000 Ft kapok anyától, plusz a kolidíj és az útiköltség. A kapott 15. 000 Ft-ből „csak” tizet költök el. 5-öt a ruhákra 5-öt a drogériás cuccokra (testápoló, sampon, betét, stb.) 5-öt meg félre rakok. Szerintem én egy eléggé érett tini vagyok, tudom, hogy havonta mire kb. mennyit, költünk, hogy miért mennyi a reális ár, meg ilyesmi. Tudom anya mennyit, keres és így tudom, hogy nem nyomorgunk! Nem is érzem úgy. Persze azért szívesen besegítek otthon meg minden, de tudom, hogy nem kell szemlesütve pirulnom, ha megkérdezik megyek-e moziba? De nagyanyám folyton tömi anya fejét, hogy nem kéne nekem ennyi pénz adnia, mert „egy gyerek úgysem tud a pénzre vigyázni”. Meg állítja, hogy nincsen az úgy jól, hogy én ilyen messze vagyok anyától, mert „mennyi rosszat művelhetek így”. Nem is a pénzt sajnálom. Nem arról van szó. Még csak nem is arról, hogy ne élném túl, ha el kellene mennem a mostani gimimből. Igaz ezek is nyomnak valamennyit a serpenyőbe, de ami igazán zavar azaz, hogy látom anyát mennyire, frusztrálja nagyanyám. Tudni kell még továbbá, hogy apukám meghalt (nem is olyan régen, de ezt (is) hagyjuk) és, hogy már apum előtt is volt egy házassága. De nagyanyám annyira én központú! Egoista ripacs. Bocsi. Folyton azon nyavalyog, hogy NEKI mekkora szégyen apám halála. ?! Meg, hogy anyám igazán találhatna végre valahára már egy „rendes” férfit. De ha anya ismerkedik, akkor meg rögtön kezdi, hogy nem kéne mindenkivel kacérkodnia. Egyszóval egy lehetetlen nőszemély. Én ezt látom is. De anya nem, és ezért folyton meg akar neki felelni. És nem tudom, hogyan állítsam le nagyanyámat, vagy hogyan értse meg anyával, hogy nem kell megfelelnie az anyának.

Köszönöm a válszokat!