Hogy érjem el, hogy az új nevemen szólítsanak?

átérzem a problémád!:D én kiskoromtól kezdve (óvoda), gyülöltem a keresztnevem és mindig mondtam, hogy: "nem vagyok az!" Nem is voltam hajlandó hallgatni rá, kitaláltam magamnak beceneveket, hogy hogyan hívjanak. Ez nem csak a gyerekkori dackorszak miatt volt, mert anyámék 12 éves koromban hozzákapcsoltak egy másikat így hivatalosan is használhattam utána a másikat csak az a baj, hogy akkor még nem lehetett az elsöt eltörölni! És mai napig gyülölöm azt a nevet, most azon vagyok, hogy eltöröljék végleg mert ugye hivatalos helyen a tudatlanoknak fel sem merül, hogy nem azt használom és engem ne idegesítsenek! Tízezrembe fog kerülni de megéri, hogy lelki békém legyen.

Szerintem az a megoldás, hogy nem hallgatsz a régi nevedre, mivel már "nem te vagy". Egy idö után megszokják hidd el. Anyámmal is ez volt, de 10 év alatt hozzászokott az újhoz és ö is azt használja. Sok sikert!:)

22/L

A névváltoztatósoktól kérdezem: ennyire nem tisztelitek a szüleiteket, h lecserélitek a nevet amit Tőlük kaptatok?

De engem is érdekel, h miről mire változtattad....

Béláról Katára? :D

Mert ha igen, akkor el is hiszem, h nem akarnak az új neveden szólítani

Héééé, az anyukám is Margit :P

Amúgy lehet Gitának, Margónak becézni, szóval ne írjátok már le ezt a keresztnevet na :P

Szerintem ez nem a szülő tisztelet semmibevétele, ha én fiú lennék olyan nevet kaptam volna, hogy még a gondolattól is rosszul vagyok, tutira megváltoztattam volna, a mostanival semmi baj.

Már egnem is érdekel milyen nevet kellett megávltoztatni!

Figyeljetek!

Amikor én tini voltam, én is nagyon utáltam a keresztnevemet is, vezetéknevemet is...

Évekig terveztem, hogy megváltoztatom valami másra, utána jártam, hogyan kell elintézni, stb.

Aztán amikor 18 éves lettem és elintézhettem volna, már gondolkodóba estem : akik ezen a nevemen már megismertek, már úgysem fognak az új nevemen hívni! Hogyan fogom mindegyik régi osztálytársam, barátom értesíteni, hogy X.Y. helyett engem már Z.J.-nek hívnak???...

Nagyon gyorsan sikerült férjhez mennem és az akkori szokások szerint örömmel vettem fel a férjem nevét : Sz.Jánosné lettem! (Férjemnek nagyon szép neve volt, ez külön tetszett.)

Na, ekkor jöttem rá, hogy az én eddig gyűlölt lánykori nevem ÉN VAGYOK, a felvett nevemhez semmi közöm...

A házasságomról hamar kiderült, hogy rossz lépés volt, elváltunk és én örömmel vettem vissza a lánykori nevem, azóta megtanultam értékelni és már semmi pénzért nem változtatnám meg!

Rájöttem, hogy a különös vezetéknevem EGYEDI, ilyen nem sok embernek van, nem egy tucatnév és már büszkén viselem!

Az addig gyűlölt keresztnevemet (Éva) is megtanultam szeretni : a Bibliában az első nő neve volt! A Föld bármely pontján bemutatkozhatom vele, mindenütt ismerik az Éva (jelentése: életet adó; formái: Havva, Evelin, Evita, Ewa, Eve,stb.) különböző formáit...

Ma már nevetek azon, hogy valamikor mennyire meg akartam változtatni a nevem!

=======================

Érdekes, hogy a lányomnak és a fiamnak is volt ugyanilyen korszaka...

A lányom is hosszú évekig gyűlölte a keresztnevét (Gabriella), kikérte magának, ha Gabinak szólítottuk!

Ma már (19 éves) szereti a nevét, örül, hogy ezt a nevet kapta, sőt kis fityegőket vesz amik a nevére szólnak (több helyen kapni ilyesmit) és büszkén kiteszi a táskájára, tolltartójára! :DDD

A fiam (Csaba) is pár éve átesett ezen a "betegségen" : ő olyan nevet szeretett volna felvenni, ami külföldön is ismert...

Ma már (18 éves) szóba sem hozza ezt, pedig én nem elleneztem 1 szóval sem! Rájött, hogy különleges a neve, ha külföldre megy vele, még különlegesebb és egyedi, hogy neki olyan neve van, ami másoknak nincs! :DDDD

SZÓVAL : Én azt gondolom, hogy ezen a névváltoztatási "betegségen" sokan átesünk kamaszkorunkban, aztán egy idő múlva (mikor benő a fejünk lágya) rájövünk, hogy akármilyen a nevünk az MI VAGYUNK!

Felvehetünk bármilyen szép másik nevet, az mindig idegen lesz tőlünk...