Titeket anyagilag támogattak a szülők, az életben való elindulásban? Mennyire várható el ez egy szülőtől, hogy elindítson?

Első vagyok.

Ezt írtam:

"Az én szememben azok akik mindent a seggük alá kaptak semmit nem érnek,hiszen nincs miért tiszteletet érezni irántuk.."

teljesen félreértelmeztétek amit írtam.Én azokra gondoltam akiknek a szülei villát/palotát rak a segge alá,akik ferrárival,BMW-vel furikáznak a városban,és úgy csinálják,mondják,mintha ők dolgoztak volna meg keményen ezért..Nem az apró segítségekre gondoltam,és nem arra,hogy egy szülő vesz egy kis lakást a gyerekének,de a gyerek tudja értékelni,SŐT hálás is érte,hiszen így tud másban is spórolni..

Irigy sem vagyok,hiszen 37 évesen mindenem meg van,és talán a rossz gyerekkorom miatt nagyon szép és jó felnőttkorom lett.

De kiforgatni sem kell senki szavát,vagy ha nem értem mit akar evvel mondani megkérdezem!!

Csak megjegyzem rosszindulatú sem vagyok,és nem szidok,mondok idegenekről rossz indulatú megjegyzéseket..

Szerintem egy szülőnek nem dolga házat vagy lakás venni a gyereknek!

Amíg tanul a gyerek támogatni,de 18 éves kora után már megkell kóstólni a munkát is,mégha csk nyári munka szinten is...

Regen az emberek meg ha hitelbol is de azert vettek hazat, hogy majd a gyerekeke legyen.Ma mar kulon elnek a generaciok, mindenkinek kulon lakas, kulon kocsi minden kulon kell...szerintem ez sokkal nehezebb. Pedig szerintem a legtobb csaladba egy auto boven eleg lenne, es meg a levegoszennyezest is csokkentenenk.

Engem sem tudnak tamogatni a szuleim.

Az apam alkoholista es egesz eleteben kb osszesen 2 evet dolgozott, az anyam meg meg mindig vele van, szoval az o penze a ferje kitartasara megy el.

Az apam szuleinek egy rakas penzuk van, de soha senkit nem tamogatnak (meg maguktol is sajnaljak!)

A masik nagyszuleimnek nem volt sok, de mindig probaltak segiteni engem meg a tesomat.

Engem apam 17 eves koromban egy veszekedes utan kirakott otthonrol egy szatyor ruhaval :(

Azota magam vagyok, de ma mar kulfoldon elek, ide jartam egyetemre, igaz csak lakast berlek, de nemsokara szeretnek venni egy lakast a kedvesemmel. Boldog vagyok, amiben eleg keves szerepe volt a penznek, foleg a szuleimtol kapott reszenek. Sok ismerosom akit a szulei tamogattak rendesen, ma otthon ulnek, nem talalnak vagy nem akarnak talalni munkat, es csak panaszkodnak. NEm vagyok rajuk irigy, hanem inkabb sajnalom oket, hogy nem latjak, mennyire szerencsesek :(