Szétmentünk a férjemmel, jövőhéten költözünk a két és fél éves lányommal. Mire számítsak? Milyen lesz ezután az életünk?
Sziasztok.
Elsősorban azok véleménye érdekelne, akik már voltak hasonló helyzetben.
A férjemmel idén májusba lett volna 5 éve hogy házasok vagyunk. A kislányunk idén nyáron lesz 3 éves. A házasságunk az utóbbi pár hónapban megromlott, és úgy döntöttünk nem folytatjuk tovább, hanem elválunk. A gyereket közösen fogjuk nevelni, de velem fog lakni. Pénzem szerencsére nekem is van, de ideiglenesen édesanyámnál fogunk lakni. A férjem egyébként felajánlotta hogy lakhatunk továbbra is nála nyugodtan, amíg nem találok egy lakást vagy házat, de nem érzem ezt jó döntésnek. Viszont bevallom félek egy kicsit hogy milyen lesz az életünk ezután... a férjemre számíthatok a továbbiakban is, de fura lesz hogy nincs velünk. A gyerekneveléssel elbánok egyedül is, inkább nekem fog hiányozni a férjem.
Milyen lesz az életünk ezután? Hogy fogok tudni megbírkózni ezzel a feladattal? Ti hogyan oldottátok meg?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Köszönöm mindenkinek a válaszokat, mindenképp átgondolom amit írtatok!
Kedves 10-es! Képzeld el, nem csak Te nőttél fel apa nélkül, hanem én is! Annyi különbséggel hogy engem apám dobott el (már a születésem előtt) így édesanyám nevelt fel. De soha nem hangolt apám ellen, magamtól utáltam meg felnőtt koromra amiért nem kellettem neki. Még nem váltunk el, és egyikünk sem a gyerekkel akar kicseszni, de eddig úgy tapasztaltuk hogy nem jó a házasságunk, éppen ezért feleslegesnek tartjuk erőltetni. Csak a gyerek miatt nem fogunk együtt maradni, hiszen még fiatalok vagyunk. Tudom jól hogy családra van szüksége, de ha normálisan elolvastad volna a szöveget amit írtam, akkor tisztában lennél vele hogy közösen fogjuk nevelni, csupán csak velem fog lakni, mivel én vagyok az anyukája és jobban eltudom látni. Egyébként pedig nem kölyköm van hanem gyerekem!
válasza:
válasza: válasza:"Képzeld el, nem csak Te nőttél fel apa nélkül, hanem én is! Annyi különbséggel hogy engem apám dobott el"
Gratulálok, bizonyítottad amiről beszéltem.
Apa nélkül nőttél fel, ezért most szétmegy a gyerek (és te) családja is. Úgy érzed ez a normális, és sajnos a gyerek is így fogja majd érezni és el fog vállni az ő párjától stb stb.
És igen, elolvastam a kérdésed, eleinte nekem is úgy volt hogy mindketten nevelnek, minden második hétvégén faterral vagyok. Aztán anyukám nem tudta elviselni, hogy elmegyek, én meg gyerek fejjel azt nem hogy anyukám sír, meg folyamatosan apukám ellen beszél. Így a minden második hétvégéből havi egy hétvége lett, majd havi 2 óra.
Privát üzenet válaszára:
Nem, nem kerültem gyermekotthonba. Eredendően nem rosszak a szüleim, de édesanyám borzalmasan önző és a saját érdekeit előrébb helyezte a gyerekénél.
Egy éve olvastam egy kutatást ami azzal foglalkozott, hogy egyedülálló szülő által felnevelt gyerekel hasonló, vagy rosszabb mentális problémákkal rendelkeznek mint azok akiket kiskorukban bántalmaztak(fizikailag vagy szexuálisan). Ha megtalálom majd belinkelem.
válasza:A házasságunk az utóbbi pár hónapban megromlott - pr HÓNAP! Szedjétek már össze magatokat és válás helyett DOLGOZZATOK már azn a kapcsolaton, bakker!
Nem hiszem el, hogy néhány hét hullámvölgy miatt el kéne azonnal válni.
Párterapeuta, szexuálpszichológus, mert ti még szeretitek-tisztelitek egymást.
Ahelyett, hogy az első rossznál inkább feladjátok - ne hidd, hogy a következő házasságban nem lesznek mlyypontok. De lesznek és akkor is inkább elválsz majd?! -, tessék küzdeni.
Nem törtök táyért, nem ordibáltok, nekem úgy tűnik, kicsit megakadtatok.
Menjetek randizni, beszélgessetek őszintén, utazzatok el pár napra KETTESBEN, stb.
Anya-apa 14 évig voltak együtt, számtalan problémával megbirkóztak, pedig sok mindent kaptak a nyakukba. Végül anya halálos betegsége választotta szét őket, de még a legnehezebb helyzetben is kitartottak egymás mellett, akkor is, mikor tudták, hogy a kórházból anya már nem fog kijönni.
ÉVeken át küzdöttek KETTEN a lupusszal, és hidd el, ahhoz képest a ti "probllémátok" nagy kaki.
válasza:"Csak a gyerek miatt nem fogunk együtt maradni, hiszen még fiatalok vagyunk. "
Ezen mondat olvasása után végtelen harag nőtt bennem.
Hogy vagy képes ilyet mondani?
Kb azt írtad hogy: "nem érdekel különösebben a büdös kölyke, fiatal vagyok, elmegyek kurvkodni és majd lesz valami".
Remélem a férjed nem így gondolkodik.
Ha nem így gondolkozzatok el azon hogy övé legyen a gyerek és te látogasd, "hiszen még fiatal vagy"
16-os! Nem a gyerekemet akarom eldobni, én úgy értettem hogy mivel fiatalok vagyunk, nem szeretném ha évekig egy rossz, nem működő házasságban vergődnénk azért, mert van egy lányunk. Közben lehet hogy a férjem és én is találnánk mást akivel boldogok lehetnénk. Nem leszek k.-va,eddig sem voltam az, szeretem a lányomat és mindenképp ő az első és a legfontosabb az életemben.
Feltételezem ugyanaz vagy aki apa nélkül nőtt fel. Sajnálom hogy anyukád önző volt, de mindenki más. Attól hogy így alakult az életed, nem biztos hogy én ugyanazt fogom tenni a gyerekemmel mint veled anyukád. A férjem imádja a lányát, eszembe sem jutna tiltani tőle.
A többi választ köszönöm, igazatok van, lehet csak egy kis szünetre van szükségünk. Én sem szeretnék annyira válni, de jelenleg ezt látjuk "helyesnek".
válasza:Ugyanaz vagyok.
Ha most nem vonatkozik rád helyes, törekedj arra hogy soha ne is vonatkozzon
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!