Fiús szülők. Mindenki utálja a leendő mennyét? Vagy csak engem "szeretnek"ennyire?

Engem szeretnek! :) Mondjuk nem élünk együtt. (Hála az égnek!!!) :) Így nagyon jó a kapcsolat!

28/N

az én édesanyám az elején nagyon nem kedvelte a párom. az indok az volt, hogy milyen lány ismerkedik a neten (internetes tárkeresőn ismerkedtünk), illetve az, hogy testes (de ha én azt szeretem???)

azóta van egy kislányunk és lassan-lassan megbékél a dologgal...

Költözzetek el. Nem egészséges a szülőkkel lakni.

Engem is rühell a párom anyja, én sem szeretem őt. De ha vele kellene laknom, hidd el nem tudnék. Még a kapcsolatunk is rámenne, annyira nem bírom azt a kétszínű mézesmázos nőt, akinek már sikerült is kimutatnia a foga fehérjét. Aminek én csak örülök.

Szóval,ha tehetitek menjetek, egy percig ne gondolkodjatok, mert rámegy a kapcsolatotok is.

Nálunk anyósomnak két fia van. Engem anyósom utál, mert önálló vagyok, mindent megadok a fiának, nincs szükségem az ő tanácsadására.

A másik fia feleségét imádja, a csaj önállótlan, fiatal létére legjobb barátnője anyósom (!), tudom, hogy hogyan gondolkozik, de szinte mindig feladja a gondolatait anyósomék kedvéért. DE ezért cserébe házat, autót kapott és anyósomék fizetik a közüzemi díjaikat, ott esznek, szinte csak aludni járnak haza. Férj munkából először anyósomhoz megy, beszélgetnek és csak azután haza, holott feleség otthon. Na, megéri?

Én úgy tapasztaltam,hogy az anyósok az erőtlen, gyenge menyeket szeretik, akik nem "veszik el" tőlük a fiukat. Akik, ha telefonálnak, hogy kisfiam kész a süti, a kisfiú rohan haza anyuhoz. Az én férjem nem ilyen, bár szereti a szüleit, mi boldogan élünk, szerelemben!!!

Én fiús anyuka vagyok,és van már a fiamnak menyasszonya is .Így lehet azt mondani,hogy van leendő menyem.

Elolvasva amit írtál,megértelek téged is,de megértem anyósodat is. Elmondom miért.

Nekem 1 fiam van.Imádom.Felneveltem,és aki anya azt tudja,hogy nem mindig csodás az anyaság.Amikor még pici a gyerek akkor sír mert hasfájós,vagy sír mert a foga jön,vagy dackorszaka van,vagy hisztis korszaka stb..Sorolhatnám,hogy mennyi átsírt éjszakám volt nekem is mert nem tudtam mi fáj neki,így nem tudtam segíteni,vagy hány olyan éjszaka volt,hogy amit nem tudtam végig aludni,vagy csak pár órát aludni ,mert sírt..Nagyon sokszor fiatal anyaként az én türelmem is elment,és sokszor ilyenkor fogadtam meg,hogy több gyerek nem kell.(sokan vagyunk így szerintem,de vannak olyan csodás anyukák akik hamar elfelejtik a nehéz időket,és újra szülnek)

Most a fiam már felnőtt ember.Most már megint úgy élek ahogy akarok.Odamegyek ahová a kedvem tartja,ha 3napig csavargok az sem gond.Ha hajnalig tévézek akkor miért ne.Szóval élem a magam életét a párommal.

A fiamat továbbra is imádom,és tudomásul vettem,hogy az élet rendje az,hogy szerelmes lesz,és nem én leszek az első nő az életében.EZ ÍGY HELYES! Én mindig az anyja leszek,de nem velem fog élni,nem én leszek a családja..Én teljes szívemből elfogadtam a menyemet,hiszen látom,hogy imádják egymást.Vannak dolgok amik nekem sem tetszenek,de hát más a világ,más a divat,ás mások a szokások.Nem akarok senkit megváltoztatni,hisz mindenki maga éli az életét.(később a menyemnek is lesz menye aki szintén teljesen más lesz mint ő)DE! Ismerem magam,és tudom,hogy a jó kapcsolat ami most van akár tönkre is mehet ha egy fedél alatt élünk..Én már nem akarok megváltozni(így érzem jól magam),nem akarok az életstílusomon változtatni,és nem akarok megint hajnalig fent lenni egy síró baba miatt.Feltételezem,hogy a fiamék sem akarnak az én "hülye"dolgaimmal együtt élni..Ezért én már az elején letisztáztam velük,hogy békesség csak akkor marad tartós ha a két család külön lakik..Az se baj ha csak 2 utcával lejjebb,de ne egy lakásban.Mindenben támogatom őket,ha kell mindennap jöhetnek enni,inni..Ha egyszer lesz unokám imádni fogom,és ahogy magam ismerem mindent megadok neki is,de ne nekem szüljék,ne nekem kelljen felnevelni...

Én nem szeretnék újra hajnalig fent lenni,mert egy pici baba sír...Ha valaki családot alapít,gyereket vállal saját magának tegye,és ne a nagyszülőknek..

Ezért egy picit megértem anyósodat is ( a viselkedését nem,sőt elítélem,hiszen te semmi rosszat nem tettél)de megértem,mert neki avval,hogy hozzá költöztettek megváltozott a megszokott élete.Valószínű,hogy azt hitte megbirkózik vele,de nem.

Én már most tudom(pedig még nem élnek együtt,nincs gyerek)hogy nem leszek képest változtatni az életemen így eleve nem is alakítom úgy hogy velem éljenek..