Édesapám párja ("nevelő anyánk") mennyire szólhat bele az életünkbe, kialakult szokásainkba? 21/l

Azért van egy kis visszás érzésem a válaszok alapján. Ha fordítva lett volna feltéve a kérdés, hogy az új nőnek nem engedi az ott lakó, hogy rendezkedjen, mindenki mondta volna neki, hogy ő költözött oda, alkalmazkodjon. :-)

Nos, őszintén szólva valamennyire beleszólhat. De ez így nem a megfelelő szó. Javaslatot tehet. Odaköltözött, ezért nyilván neki is lehet szava, de csak mögötted. Majd ha elköltöztél, akkor úgy rendezheti be, ahogy akarja.

Ha velem történt volna ilyen (bár engem anyum nevelt egyedül a válás után, szóval tegyük fel, hogy egy saját megszokott rendszeréhez ragaszkodó, főzni és dirigálni szerető férfi költözik hozzánk), akkor az első ilyen alkalommal szólnék, hogy az nem indok, hogy neki nem tetszik valami. Ha alátámasztja, hogy azért nem jó itt, mert pl. hamarabb megromlik, nehéz elérni és napi szinten kell, vagy nem higiénikus úgy, akkor hajlandó lennék kompromisszumra. Ha csak azért rendezkedik, mert neki zavarja a szépérzékét, de én meg hirtelen nem találom a dolgot, akkor bizony nem engedném. Az a konyha 21 évig az enyém és édesanyámé volt (nálad édesapádé), szóval nem. Ezek után, ha nem hat, megkérném, hogy ne rendezkedjen úgy alapból. Függ minden a szándéktól. Nyilván egy amúgy kedvesen kérő nőt nem fogok leugatni én sem, míg egy arrogáns, csakazértis típussal nem fogok mézesmázoskodni.

Ha a normális, emberi hangvételű kérések nem hatnak, akkor előjönnék egy másik érvvel, amit én együtt lakó emberek között nem szeretek előhozni, de ha valaki primitív, akkor ez van... hogy bizony neki ahhoz a lakáshoz semmi köze, nem tulajdonos vagy haszonélvező, míg nálunk én vagyok a haszonélvező. Így sajnálom, ha de én azt mondom, hogy nem, akkor neki kutya kötelessége azt betartani.

Hozzátenném, hogy ha engem hívott volna ez a valaki taknyos kölyöknek, édesanyám kihajította volna. Én sem hagynám, mondjuk. Engem se most szedtek le a falvédőről, hogy egy alig 3 éve ismert nő, aki bármikor távozhat az életemből, ilyeneket mondjon rám. Főleg nem az otthonomban.

Kérdező, vagy kiállsz magadért (mondják itt a válaszolók az édesapádat, hogy szálljon be, de nekem az a tapasztalom, hogy a férfiak nem nagyon folynak bele ilyesmibe, ami nem jó) vagy minél előbb elmész onnan. Szörnyű, hogy azon kell gondolkoznod, hogy a saját otthonodból távozol (habár hamarosan ez megtörtént volna amúgy is). De én javaslom az addigi kiállást. Nem kell lealacsonyodni az ő szintjére, hogy visszasértegeted... Egyszerűen pakolj vissza mindent a helyére, ha átpakol. Ha valamit elől hagy, rakd rá az ágyára, stb. Nem kell magadat felidegesítened (tudom, nehéz), mert ha vörös a fejed, az neki sikerélmény. Édesapádnak meg szólj, hogy ez a helyzet, ha az új nő nem változtat, akkor te nem fogod magad hagyni elnyomni.

Minden 2. mondata a "te egy taknyos gyerek vagy"

És mi apukád reakciója erre?

Ő NEM lakik ott, SEMMI joga nincs beleugatni a TI kialakult szokásotokba.

Alkalmazkodjon Ő, mert ő a vengdég.

de örülnék, ha valaki helyettem akarná rendben tartani a konyhát, meg főzőcskézne :D

amúgy apukáddal beszélj, máshogy ez nem lesz megoldva. Meg lehet azt is érteni, hogy ő akar lenni a főnök, de azt is, hogy te nem akarod a megszokott életedet egy idegen miatt feladni. Szerintem, ha apukád ki nem teszi, akkor te fogsz veszteni, mert előbb-utóbb valahogy e kell költöznöd. arra ügyelj, hogy az örökségből ne túrjon ki. Apukáddal ezt is nyíltan beszéld meg.