Minek választ valaki olyan párt, akinek gyerekei vannak, ha nem tudja elfogadni, hogy mindig a gyerekek lesznek fontosabbak?

1. Minek választ olyan párt...?

Hát azért, mert nincs tapasztalata e téren és azt hiszi, hogy olyan könnyű lesz, mint egy nem gyerekessel.

2. A 20-on évesek már nem gyerekek, elvileg ők is felnőtt, akár már családos, dolgozó emberek.

3. Abban igazad van, hogy a gyerek mindig gyerek marad, de az nem azt jelenti, hogy minden hónapban a fél fizetésemet átutalom, csak hogy ő elherdálja, én meg ne tudjak félre rakni öreg koromra, mert ha már nem tudom magam ellátni, nem biztos, hogy a gyerekeim rám fogják nyitni az ajtót, amit általában ezek a pénzzel pumpolt gyerekek nem szoktak megtenni, hiszen az jó, ha fater utalja a sok-sok zsét, de ha beüt a gebasz, és nekik is viszonozni kellene a sok jót, az már nem kóser. Ugye érted!

Szóval a jelenlegi feleségének éppen ez a problémája, hogy amikor lerobban a fater, akkor ott maradnak pénz nélkül, ő ápolja majd, a gyerekek meg csak akkor nyitják rájuk az ajtót, hogy mikor kapják meg az örökségüket.

Szóval, itt nagyon sokan, igen, támogatnák a gyereküket, akár havonta is, de csak kisebb összeggel, vagy nem támogatnák havonta, hanem félreraknák, és amikor szüksége van nagyobb összegre a felnőtt gyereknek, akkor szívesen adnak.

De az tényleg ökörség, ha valaki csak a semmire ad havonta 200-200 ezreket a gyerekeknek, hogy azok elherdálják (mivel nem hiszem, hogy az egyetemi tandíjra, vagy a lakása felújítására, vagy az unoka gyógykezelésére menne el).

Kérdező, most is közel a létminimumhoz él a nő, hiszen a fater a keresete nagy részét a gyerekeinek küldi, szóval neki alig marad, amit főleg magára költ, hiszen ő kint, feleség itthon, és nem hiszem, hogy csak úgy utalgatna.

Úgyhogy nyugi, a nő válás esetén nem fog nagyon magas életszinvonalról leesni, mert most sincs magasan. A férje a maradékot magára költi.

Gondolom egy korábbi kérdés ihlette ezt, ahol anyu sérelmezte, hogy az egyetemista gyerekét apu eltartja, ugye?

Már ott is írtam, hogy számomra az a normális, ha valaki támogatja a gyerekeit. És emellett az "új" élettárs ebbe nem avatkozik bele.

A vagyonközösség híve vagyok... egészen addig, míg a jövedelmek hasonlóak és tiszta lappal indul mindkét fél. Pl. a férjem és én pucér fenékkel ugrottunk a házasságunkba, nagyjából egyforma jövedelemmel. Közös minden, és ez így van jól, de nem is lenne min vitázni. De amint az egyik fél sokszorosát keresi a másik jövedelménél, és/vagy van korábbról családja, jönnek a gondok.

Ha elvált lennék, több gyerekkel, 1) nem várnám el, hogy a másik egy fityinggel is támogassa az én kölkeimet, függetlenül azok életkorától, 2) nem támogatnám az élettárs gyerekét, mert közöm sincs hozzá, 3) nem tűrném el, hogy az új élettárs megszabja nekem, hogy mire és hogy költök, ameddig a közös életünket (lakhatás, rezsi, kaja) nem veszélyeztetem. Ha keresek 800e Ft-ot, abból 300-at a saját háztartásba tolok bele, akkor marhára nem tartozom elszámolással a kedves páromnak a maradékról. Ha abból a gyerekeimnek lakást veszek, utazni küldöm őket, stb, mind az én dolgom. Ő tartsa el a sajátjait, tanuljon tovább, váltson munkahelyet, vagy amit akar.

Igaz, én önmagában nem hiszek a mozaikcsaládok működőképességében, és túl önző vagyok ahhoz, hogy ilyet kialakítsak, így nem is jönnék össze kölykös pasassal.

Milyen szép is az, amikor mások jobban tudják, hogy kinek hogyan kellene élnie és mit kellene csinálnia. :DDD

KÖZÖD HOZZÁ, hogy MIÉRT jó ez nekik így és KÖZÖD hozzá, hogy a nő miért nem megy külföldre? Te azt meg honnan tudod, hogy megosztja vele a pénzt a férfi? :DDD