Akkora baj, hogyha azt mondom, hogy nekem a testvéreim és az anyukám a legfontosabb emberek a világon?
21 éves fiatal felnőtt nő vagyok, pár nélkül és még itthon lakom, mert be tudok járni az egyetemre.
Tegnap beszélgettünk a szaktársaimmal, hogy ki a legfontosabb az életünkben és mindenki a párját mondta (a legjobb barátom is, aki 2 hónapja van együtt a barátjával). Nekem ez kicsit furcsa volt, illetve az, amilyen arcot vágtak, amikor elmondtam, hogy nekem a testvéreim és az anyukám a legfontosabb, még egy nagyon friss kapcsolatban is, mert abban a fázisban új pasit még találok, de családot nem. Persze, hogyha régebb óta tartana valakivel a dolog, akkor más lenne a véleményem.
Nagyon jó a kapcsolatom a családommal. Rengeteget köszönhetek nekik és tudom, bármikor számíthatok rájuk.
Szerintetek akkora baj, hogy így gondolkozom ennyi idősen? Nagyon ciki?
Egyáltalán nem!!!!! Végre valaki aki nem pasifüggő kis tyúk! Értékelendő! Legyél rá büszke meg arra is, hogy ilyen családban élhetsz. Sokaknak ez nem adatik meg.
35n
Nem, egyáltalán nem ciki - szerintem, de úgyis le fognak húzni emiatt :D
Inkább az a ciki, hogy ma már nem divat családcentrikusnak lenni, hanem a "élj önálló életet, csak a saját érdekeidet nézd" személet kezd eluralkodni. Meg amikor azt hajtogatják, hogy én már 18 évesen önálló lettem, lábra álltam, elköltöztem otthonról (eddig nincs is semmi baj vele), fizetem az albérletet - na itt kezdődik a "baj", aztán 21-23-25 évesen itt keseregnek, hogy sosem lesz lakásuk, se kocsijuk, se semmi.
Holott ha józanul átgondolnák és egy kicsit még "megalkudnának", akkor kihasználnák,hogy a szülői házban élnek, spórolhatnak és még egy havi nettó 120 ezres fizetésnél is évi közel 1 millió ft-ot félretehetne - ha okosan gazdálkodik a pénzzel. 4-5 év és megvan egy vidéki ház ára vagy egy városi lakás önerője.
És igen,ha a baráttal nem jön össze a kapcsolat, akkor azért jó részben sokan mégis csak a szülői házba "menekülnek" vissza.
"Nagyon jó a kapcsolatom a családommal. Rengeteget köszönhetek nekik és tudom, bármikor számíthatok rájuk. "
Nagyon jó, hogy még vannak ilyen mélyérzésű emberek és megbecsülöd, ami van. Csak sajnos ez egyre kevésbé "érték". De ne foglalkozz a "lesajnáló" véleményekkel - pár hónap múlva a "nyakadba borulva" fogják elsírni, hogy eldobta őt a pasija és nincs senki, aki megértené Őt (mert addigra már a szülővel is megromlott a kapcsolata a pasi miatt).
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyél egy otthonülő, önállótlan valaki - de azt egyáltalán nem kell "szégyellned", hogy szereted a családodat.
Sőt, inkább a leendő barátod is csak jól jár veled, mert így kap egy családcentrikus, emberszerető lányt :-)
"A fontossági sorrend egyénenként és élethelyzetenkent változik."
Itt a pont. Akkor van baj, ha már a pároddal tervezitek a jövőt (házasság, gyerek ...) és még mindig nem változott a sorrend.
Köszönöm szépen mindenkinek!
Természetesen, hogy az ember életében változik a “sorrend”, hiszen ő maga is változik. Logikus, hogyha egy kapcsolat elmélyül, akkor változik a pár “helyzete” is (persze, lehet vitatkozni, miért állítunk sorrendet), hogyha pedig gyerek is van, akkor főként.
Mindig igyekeztem a párjaimnál szem előtt tartani ezt. Nem akarok anyuci pici lánya lenni, de hogyha mondjuk a családom nem kedveli a páromat (volt rá példa), annak is meg lehet az oka, csak esetleg én nem veszem észre. Ezt is nagyon sokan el szokták rontani. Persze, vannak borzalmas “anyós/após-alapanyagok”, akik elvből utálják a gyerekük választottját. Szerencsére anyukám nem ilyen :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!