Szerintetek zavaró a gyereknek, ha nem a keresztnevén hívjuk hanem egy eltérő néven?

Engem gyerekkoromban apám mindig Sárikának szólított, majd hozzátette, hogy "Sárika egy kicsikét butácska".

Nagyon utáltam, hogy így hív, de nem mertem szólni érte.

Akkor szólított a valódi nevemen, ha dühös volt, vagy meg akart büntetni.

Lehet, hogy nevetségesnek tartjátok, de néha még ma is összerezzenek, ha a nevemen szólítanak váratlanul.

Illetve az unokatesómat keresztanyám még kamaszkorában is "Fütyike" néven szólította, idegenek előtt is, no, ez azért durva szerintem...

Szerintem az lenne a legjobb, ha a gyerekeket megkérdeznék, hogy zavarja-e őket. Ha nem, akkor semmi gond.

Volt kolléganőm Tündi volt mindenkinek, így is mutatkozott be, nem is gondoltunk másra. Aztán 1x volt valami hivatalos telefonbeszélgetése, abból tudtam meg, hogy egyébként Máriának hívják, de senki nem szólítja úgy.

Egy rokonom van még, aki eredetileg Piroska, de annyira utálja, hogy őt sem hívhatja így senki, csak Barbinak.

De nem tapasztalom én se, hogy ez nagyon gyakori jelenség lenne.

Engem nagybátyám hívott mindig Lujzának, de abszolút kedveskedve, szerettem mikor így hívott.

Ellenpélda: Anya Dorcinak hívott kiskoromban (eddig jó, cuki név), én meg pösze is voltam, "r", "d", "g", "k" betűkkel rendszeresen meggyűlt a bajom, így valahogy Dóci lettem. Ezt viszont csak kb 5 éves koromig szerettem, aztán valamiért iszonyat cikinek éreztem. Csak azért hogy bosszantsanak, az akkor beszélni tanuló öcsémnek is beadták hogy Dócinak kell hívni. Hiába könyörögtem hogy ne. Végül talán úgy álltak le vele, hogy nem hallgattam rá ha így hívtak.

Ha a gyerekeket nem zavarja, jó ez így, valószínűleg szólni fognak, vagy másképp jelzik, ha kényelmetlen ez nekik

én ismerek egy Gittát, aki egyébként Mária.

engem anyukám Lujzának, meg Julisnak szokott hívni, holott Anita vagyok.

mondjuk, a kacsákat meg Lilinek hívta, mert csak :)