És ismét probléma, birná valaki?

Tudtommal még a szülőnek sincs joga, de ez más kérdés. Szánalmas, hogy így próbálja elintézni a problémát felnőtt létére, már csak azért is, mert nem vagy már gyerek, akit egy pofonnal meg lehet fenyegetni...

Most olvastam el az összeset. Hát ez így nehéz helyzet, hogy még nem is érettségiztél :S Amúgy én is voltam/vagyok hasonló helyzetben, most fogok úgy 1-2 hónap múlva költözni. Én azt csináltam 1 évig, hogy megpróbáltam hetente 1-2 órákat "elsikkasztani" az időmből, amikor a barátommal találkoztam. Tudom, hogy ez így nehéz, meg rossz, hogy ilyen ritkán látod, de a semminél ez is több. Plusz előny, hogy ezzel is kitűnően tesztelheted a barátodat, hogy mennyire gondolja komolyan, mert ha így bír várni 1 évet, akkor tuti szeret. Az enyém bírt. Az otthoni balhék elől meg mindig a tanulásba menekültem. Szerintem nyugodtan mondhatod, hogy szeretnél minél jobban felkészülni az érettségire, és ezen címszó alatt beülsz a gép elé, és netezel (esetleg ha tudsz, msn-ezel a barátoddal), vagy valóban tanulsz. Hidd el, békén fognak hagyni, hadd tanulj... Legalábbis velem így volt. De ha már nagyon nem bírod, és tényleg viszket a feneked, akkor próbáld meg az összeköltözést (amennyiben a barátod el tud tartani), és a családi pótlékot a nevedre íratni. De ezt tényleg csak legvégső esetben ajánlom, mert veszélyes lehet. Ha esetleg nem tudtok együtt élni és szakítotok (már pedig a rózsaszín köd mögül erre is próbálj meg gondolni!), akkor könnyen meg lehet, hogy a szüleid nem fogadnak vissza (mondván, hogy te döntöttél így) és így bizony ugorhat az érettségi, és seperc alatt utcára kerülhetsz. Ekkor persze fordulhatsz a bírósághoz, ugyanis a szüleidnek kötelességük támogatni, amíg nappali tanulmányokat folytatsz, de mire ezt a folyamatot végigjárod, beleőszülsz, vagy éhen halsz.

Szóval szerintem inkább próbáld túlélni ezt az 1 évet. Ha nekem sikerült, hidd el, neked is fog, és próbáld kicsit eloszlatni a rózsaszín ködöt a szemed elől, mert az írásodból nagyon úgy tűnik, hogy túl szerelmes vagy a reális döntésekhez. És ezt nem bántásképp mondom.

Jól sejtem, hogy keresztanyádnak nincs férje meg gyerekei akiket helyeted b@sztatna?

Egyszerűen álj anyád elé s kérdezd meg hajlandó-e a gyereke mellé álni vagy ennyire kiad téged annak nőnek. Mert Szerintem ő a baj forrása s amíg anyád nemhajlandó normálisan kiálni érted addig max apáddal tudsz beszélni.

Neked ők a szüleid s ha keresztanyád fontosabb neki s eltűri, hogy ilyen hangnemben beszéljen veled akkor amint leéretségiztél kalap, kabát. (De azt azért várd ki mert érettségi kéne s ha addig kibírjátok együtt a pároddal akkor talán nem lesznek bajok utánna.)