Nem bírom már ezt az árvizi helyzetet, nagyon hiányzik a férjem, mikor lesz vége?

Enyémet éjszaka hívták, hogy menjen be, amilyen hamar tud.

1. Mikor ilyen van, mind tudjuk, hogy hívhatják akármikor, szóval ez nem olyan váratlan. (Vagy neked ilyet nem mond el?)

2. Nehogy azt hidd, hogy ingbe-gatyába vitték el, az enyéméknek is össze kellett készíteni rég a cuccot, amit visznek. (Vagy ezt se mondta?)

3. Telefonotok nincs bazki? Elég szar lehet, ha így egymásra vagytok telepedve, hogy 10év alatt 1 hét távolléttől így ki vagy. Nem tudom melyikőtöket sajnáljam jobban.

már lassacskán elkezdenek apadni a folyók,patakok,már csak 1-2 falu ahol emelkedhet,pár nap és vonulnak vissza az idehivott emberek,tegnap azt mondták,hogy holnaptól már elkezdenek hazamenni,eltakaritáshoz nem maradnak

át tudom érezni,miskolci vagyok,szüleimhez,párom szüleihez több mint hete nem jutunk el,kinnvoltunk mi is több helyen segiteni,én torkom már attol is szorult össze ha szem elől tévesztettem pakolás közben páromat...nemhogy ne lássam hogy biztonságban van

nyugi,lassan hazaér

telefonon se tudtok beszélni?melyik részen vannak?

Én nagyon jól bírom a férjem nélkül a gyerekkel. Néha jó egy kicsit külön és egyedül is, mi jól elütjük az időt, néha esébe jut a kcisinek, akkor megbeszéljük hol van apa és mit dolgozik. Tök jól megérti és nem hiányolja, nem sír. Nagyon jókat játszunk, csavargunk, és közben borzasztóan sajnálom ezeket az embereket. Iszonyú. Remélem gyorsan elvonul az a rengeteg sok víz. Felfoghatatlan, és én örülök, hogy a férjem is azok között van, akik segítenek és így hátha megmentenek rengeteg családot a víztől. Én nem siránkozok, hiányzik, de 1-2 hét semmi, az még jó is kicsit, a magam ura vagyok. :)

Én sosem szerettem függni ennyire a másik embertől, elhiszem, hogy szereted a férjed, de azért bizony a rendőrfeleség élet nem olyan fényes, legalábbis nálunk nem, máskor is csak úgy hívták, hogy 1 óra múlva jelenés és pakoljon. Ezek együtt járnak ezzel a munkával. És igazad van, sokan azt hiszik, hogy majd hú de megjutalmazzák! Hát tévednek, inkább kap egy pár nap szabit, aztán le van ez is tudva, túlórára nincs lóvé. :)

Kitartás, tereld el a gondolataidat a kicsivel, mi olyan jókat játszunk. :)

Nem tudom, hány évesek vagytok (a férjed és te), de azt elhiheted, hogy időnként egy kis szünet kifejezetten jót tesz a házasságnak. Ilyenkor rájöttök, mi az, ami/aki hiányzik, ami változott a megszokotthoz képest. Az jó, ha hiányzik, így mikor újra visszajön a férjed, SOKKAL JOBBAN fogjátok értékelni egymást, és a családi ill. magánéleteteket is mennyire felfrissíti...

Nagyanyám idén ősszel lesz 96 éves, és rengeteget mesélt a II. világháború alatti időszakról, amikor a férfiak a fronton voltak ill. védték az értékes Hazát, öntötték a lelket az emberbe, irányították a dolgokat, na akkor mennyire nem volt idejük egymásra. Mondanom sem kell, amikor ilyen hiányérzetet hallok vmely ismerősöm, haverom részéről... beindul a fantáziám, és képes vagyok órákat végigmesélni arról az időszakról, a nagyanyám és a nagyapám élményeiből táplálkozva... MSN-en... telefonban... teljesen felcsigázódnak... de képzeld csak el. Megjön a férjed a (gáti) frontról... ott várod az ajtóban, megpillantod... (nemtomhányéves) kisfiatok/kislányotok is észreveszi... odarohantok hozzá, a nyakába borultok, váltotok néhány szenvedélyes csókot... a kedvenc ételével várva megvacsoráztok... együtt, a család... lefektetitek a gyereket... és szenvedélyesen szeretkeztek egy hatalmasat.

Addig max a mobiltelefonon tudjátok elmondani, mennyire szeretitek egymást, de most van a Biblia szerinti "7 szűk esztendő" ezután már csak a "7 bő esztendő" jöhet... o.O

Addig is fel a fejjel, és nem szomorkodni! Hamarosan levonul az ár, azt' megkönnyebbülve kisírhatjátok egymásnak élőben is a hiányérzet okozta bánatotokat.

Úgyhogy... KITARTÁS!

Üdv: MPM29

Próbálj pozitívan gondolkodni! A férjednek sokkal rosszabb,mint neked. Nemcsak a munka miatt,de lelkileg. Naponta látni,hogy emberek veszítik el egy élet munkáját,hallani reggeltől estig a sírásokat,és tudni,hogy ezen nem tud segíteni! Ez sokkal nehezebb,mint neked egyedül a kényelms otthonotokban.

Gondolj arra,hogy nagyanyáink a háború alatt semmit nem tudtak a férjükről,szeretteikről,akik a fronton vagy a foglytáborban voltak! Éjjel aggódhattak és imádkozhattak értük,de nappal dolgozniuk kellett,eltartani a családot és nevelni a gyerekeket.Ha ők kibírták,akkor te is kibírod.

Inkább legyél büszke a férjedre,amiért segít megvédeni mások otthonát!