Anyukám a párjához akar költözni, úgy 130 km-rel odébb, de én nem akarok menni. Hogy gátolhatnám meg?

Nőj fel?

Az a másik lány legalább van annyira okos, hogy rájöjjön, a "putriból" nem lesz jól fizető állás, de leginkább semmilyen.

Amúgy ebbe nincs beleszólásod.

Szerintem beszéld meg anyukádékkal, hogy te a középiskolát itt szeretnéd befejezni, ha meg majd továbbtanulsz akkor a közelükbe mész (vagy, majd ahogy te jónak látod 2-3 év múlva). Szerintem így mindenki jól jár.

Amúgy megértem a kérdezőt, én sem szeretem a nagyvárosokat. Nem mindenki vágyik a nyüzsgésre. Én világ életembe faluban laktam és már kicsi gyerekként és kamaszként is tudtam, hogy később is hasonló környezetben szeretnék élni. Persze nekem is mondták, hogy majd változik a véleményem, stb, de nem így lett. Pedig jártam Pesten egyetemre, és hogy őszinte legyek borzasztó volt. Persze kényelmes, hogy minden sarkon van bolt és nem 1 db van, ami 5-kor bezárt, és nem 2 óránként jön egy busz, de nekem nem ér meg ennyit a kényelem meg az ezer lehetőség. Most is hasonló faluban élek, igaz 200 km-rel arrébb. Aki munkát akar találni az úgy is talál (elismerem, hogy nagyvárosban könnyebb). Meg én alapból nem akartam soha főnök lenni cégeknél meg irodában ücsörögni, "kényelmes" munkát végezni, stb. Szerintem nincs ezzel semmi baj, mindenki máshogy gondolkodik, máshol érzi jól magát.

Az meg, hogy barátokat, pasit úgyis találsz újakat én sem szerettem soha hallani. A középiskolás barátnőimmel mai napig tartom a kapcsolatot 200 km-ről is és a vőlegényem is az, akivel anno kamaszként összejöttem. Nem mindenki cserélgeti olyan könnyen a kapcsolatait, barátait akkor sem, ha "csak" egy kamasz.

Meggátolni viszont butaság lenne, mert azzal csak anyukádnak teszel rosszat. Szerintem próbáld megbeszélni velük a kolit.