Miért mindig a mi kapcsolatunkkal kell példálózni?

Bátyám barátnője néha úgy viselkedik, mintha csak magának akarná tudni a bátyám. Ha a tesóm nen tud elmenni hozzá akkor megharagszik rá, durcázik és nen fogadja el, ha a kötelességét kell megcsinálnia a tesómnak. Ennek a befolyásnak már tesóm bedőlt, ha a lány megbántotta még ő kér bocsánatot. Szüleimet is ez már nagyon zavarja, és ami engem még jobban idegesít, hogy az én barátomat is felhozza példának, hogy bezzeg én nem várom el, hogy legyen velem állandóan meg nem hisztizek, ha nem tud lejönni hozzám, mert részt kell vennie valahol. Már mondtam apámnak, hogy hagyjon ki ebből minket, de ugyanúgy folytatja. Elhiszem, hogy nen tetszik nekik, hogy a lány irányítja a tesómat, de a példánk még ezen nem javíthat. Ma is ebéd közben szóbajött az, hogy a barátom a hétvégén nem jött le hozzám, mert jelenése volt az ország másik felében és hogy ezért nen vertem ki a balhét, míg tesóm ma reggel jött haza a bnőjétől és este megint megy visszahozzá, aztán úgy vissza a kolijába (a lány messzebb lakik az egyetemi várostól mint mi, hozzájuk nézve mi félútob vagyunk) ahelyett, hogy ma este kényelmesen visszamenjen, mert reggel korán kell kelnie