Szerintetek mennyire fontos manapság a keresztelő, ill. szokás- e még babáknál vagy ez már a XXI. században inkább a gyermek későbbi döntése lesz?

Nekünk nem fontos. Én ateista vagyok, a párom pedig nem foglalkozik vele. Eredetileg ortodox vallású a családja.

A hideg ráz, hogyha templomba kell mennem. Nem láttam értelmét a keresztelkedésnek. Hogyha keresztény, ateista, buddhista, hinduista, muzulmán, sátánista stb. akar lenni, majd eldönti. Nem értem, mennyivel jobb egy babát bevezetni egy vallásba, mintha felnőttként tudja eldönteni.

Tudom, tudom, sokan nem a bigott vallásosság miatt kereszteltetnek. De akkor meg minek, hogyha nem követi? Mert “nem árt”? Akkor az sem árt, hogyha magától tud dönteni szerintem.

Nagyon sok a fél-keresztény, aki csak a megszokások rabja, mert “úgy illik”.

Szerintem minden gyereknek meg kéne adni a jogot, hogy ő döntse el, miben hisz és meg akar e keresztelkedni. Nem értem, hogy miért nem ér rá akkor, amikor már értik is, miről van szó, sőt akár felnőtt korban. Miért olyan fontos, hogy már babakorában meglegyen? Ja, tudom már...

A többség részéről ez csak képmutatás. Ők meg lettek keresztelve, 10 évesen még egyszer benéztek a templomba meg voltak pár hittanórán, de egyébként nem járnak, nem imádkoznak, semmi, dehát legyen már meg a gyereknek is a keresztelő, akkor legalább ki lehet rakni a képeket, kap a gyerek drága ajándékokat, meg el lehet mesélni mindenkinek, mennyire csodás volt a szertartás és milyen szuper volt utána a családi ebéd.

A feleségem családja vallásos engem meg a szüleim ateistának neveltek(meg se vagyok keresztelve). Két gyerekünk született. Az elsőt megkereszteltük (anyósék erősködtek) a másodikat nem (nem volt szimpi a pap). Én ugyanúgy szeretem mindkettőt.

A vallásos embereknek fontos a keresztség ezt elfogadom de se többnek se kevesebbnek nem tartom azt aki megkeresztelkedett mint azt aki nem.

Régen is inkább azért kereszteltették meg a gyerekeket, mert még friss volt a vallási üldözés emléke. Már nem kritérium a párválasztásnál sem, hogy ki milyen vallású.

Ma divatból vagy tényleg azért kereszteltetik meg a gyerekeiket mert hívők a szülők.

Nálunk a rokonságban 3 keresztelő is volt az elmúlt 8 évben. Unokatesóimnak születtek gyerekeik, mindegyik baba pár hónaposan már meg lett keresztelve. Az már más kérdés, hogy a 3 választott keresztszülő mindegyike külföldön él, szóval szegény gyerekek nem nagyon látják őket.

Nekem a keresztanyám (aki egyben nagynéném) csak 20 km-el lakik arrébb, gyerekként rengeteget nyaraltam náluk, és a mai napig is tartjuk a kapcsolatot. Szerintem a mostani kicsik már nem így lesznek vele.

Én meg lettem keresztelve, később hittanra is kellett járnom (délután), minden áldott hétvégén templomba, amikor a barátaim szórakoztak, végül vizsgáznom kellett aztán bérmálkoznom. Mindezt a nagyszüleim erőltették rám, én gyűlöltem és ők is tudták. Megegyeztem velük, hogy megcsinálom, és bérmálkozás után szabadon dönthetek akarok-e ebben továbbra is részt venni... Hát azóta a templomot csak kívülről láttam, ha arra jártam. Egyáltalán nem sikerült semmiféle szeretetet kicsikarniuk bennem a vallás iránt, ezzel az erőszakkal pláne nem. Sőt, egészen egyház-ellenes lettem.

Nem lesz templomi esküvőm sem, és nem lesz a gyerekem sem megkeresztelve. Meg fogom neki adni az esélyt a szabad döntésre. (És ha nem akarja ezt a nyakába venni, legalább nem kell majd felnőttként plusz egy adóra pazarolnia a pénzét.)

Nekünk nem fontos, nincs is megkeresztelve a fiunk (4,5 éves).

A férjem mamájának fontos lett volna, ezért felajánlott egy 6 számjegyű összeget, hogy kereszteltessük meg... AZtán beletörődött.

Ha az ember nem is annyira vallásos, akkor is ajánlott a keresztelés még gyerekkorban szerintem, mert van pár helyzet, amikor igen hasznos.

Például:

- Felnőttként akar majd templomi esküvőt

- A gyerekeit meg akarja keresztelni (mert mondjuk a párja vallásos, és ragaszkodik hozzá)

- Felkérik keresztszülőnek

Ismerek olyan párt, ahol a nő vallásos, a férfi meg nem, és nincs is megkeresztelve, és a gyereküket sem keresztelik meg addig, amíg az egyik szülő "pogány". A férfi viszont felnőtt fejjel hallani sem akar a keresztségről, nagy viták is vannak náluk emiatt. Ez mind elkerülhető lett volna, ha annak idején a szülei megkeresztelik.

Ha valaha is lesz gyerekem, nem fogom megkeresztelni.

Nem kaptam vallásos nevelést, a szüleim sosem voltak nagy templomba járók, nagymamám tanított imádkozni, de már semmire nem emlékszem belőle. Az iskolában kezdtem ismerkedni a hittannal, de egy rámenős pap elvette a kedvemet az egésztől, mert mikor megtudta, hogy nem vagyok megkeresztelve, szinte rám ugrott mint egy darab húsra és minden áldott találkozáskor erősködött hogy legyek evangélikus.

Azóta sincs túl jó véleményem erről az egész keresztény hülyeségről, istenben sem hiszek.

A párom katolikus iskolába járt, úgy is nevelték, de ma már ő sem követi a vallását sőt, nyíltan ateistának vallja magát.

Az, hogy kinek mennyire fontos, nagyban függ a neveltetéstől, meg hogy mennyire fogékony az illető az ilyesmire. Én világ életemben realista voltam, és többre tartottam a logikus, tudományos tényekkel alátámasztható dolgokat a hithez kapcsolódó okosságoknál. Sosem tudták volna velem elhitetni ezt a vallásos katyvaszt, már gyerekként sem.

Meg úgy egyáltalán, sokkal szebb lenne a világ vallás nélkül. Pofám leszakad attól, amik egyesek meg merészelnek engedni maguknak az istenük nevében.

Teljes mértékben a gyerekemre bíznám mit lát jónak, ha meg akar keresztelkedni megteheti felnőttként, amikor már önállóan el tudja dönteni mit szeretne. Az én szüleim is így gondolkodtak, a két öcsém sincs megkeresztelve.

(Jöhet a vérkeresztények általi keresztre feszítés, és lepontozás ;) )