Hogyan kezeljem ezt a kényes helyzetet hogy anyám se és a párom se legyen megsértve?

A cipő miatt én pl előre szólok mindenkinek, hogy ne jöjjön be legyen szíves, panelban mi a lépcsőházban veszünk cipőt, hogy ne hordjuk be a szőnyegre:) pl ha azt mondod neki, amikor átjön, hogy most takarítottatok, és légyszíves vegye le pl. az előszobában, akkor megérti és megtanulja:) szerintem ebben semmi sértő nincs, mindenkinél más a szokás a cipők terén:D

Ellenben a hűtős példa érdekes, ez határozottan illetlen. De érthető, hogy nem így nevelték, mi konkrétan megbeszéltük a párommal, hogy nálunk így szokás, náluk úgy, és megtanultam, hogy mikor mit merre:D Kedvesen mondd el neki szerintem, hogy nálatok kicsit visszafogottabban viselkedjen,(és hogy ez mit takar,) mert téged így neveltek. És pont. Ettől én nem tartok senkit kevesebbnek, amennyiben az illető felfogja, hogy másoknál máshogy működnek a dolgok.

Anyukádnak meg finoman megmondhatod, hogy már intézkedtél a dologban, és hogy ő is tudja, meg érti a nevelés fontosságát, de ahány szülő, annyiféleképp gondolják újra a helyes nevelést.:)

Ezek NEM illembeli hibák, hanem szimplán BÜDÖS BUNKÓ, és nálam egyszer játzshatná ezt el, de többet nem kellene a házamba jönnie.

És ezt nem kell a "nevelésre" fogni, ismerősöméket sem épp normálisan nevelték, mégsem parasztok.

A cipőt mi azért vesszük le, mert kisgyerekek vannak, akik össze-vissza totyognak. Ha nem vennénk le, belemennének abba amit az utcáról behozunk, a férjem munkájából kifolyólag olyan házakban jár, ahova jobb érzésű ember be nem teszi a lábát. Utána rámenne a gyerek, aztán a szájában a keze. Belegondolni is undorító. Nem vagyok tisztaságmániás, nem hipózom ki a Domestosos flakont, de ennyit meg lehet tenni szerintem.

A hűtőben turkálás. Az egy dolog, hogy érezze magát otthon a másik, de 5 év házasság után anyósom hűtőjében nem turkálok csak úgy könyörgöm, hiába érzem magam nála otthon. Ez simán bunkóság, bár ő ha így lett nevelve, akkor fel sem fogja, hogy mi baj van ezzel. Bár ez nekem olyan fura, ha otthon turkál a hűtőjében , akkor szabadon akkor átmegy egy random szomszédhoz ott is ugyanígy viselkedne?

igazából én anyukád helyében is nem a háta mögött beszélném ki a srácot, hanem megkértem volna, hogy figyeljcsak, mi itt le szoktuk venni a cipőt, légyszives te is tedd ezt.

mert habár itt mindenki lebunkózza, lehet hogy tényleg nem tanulta. és ebből az következik hogy ÉRTELMES EMBER nem lebunkózza hanem megtanítja hogy hogyan kellene viselkednie. ha ennek ellenére sem teszi, vagy vissza is beszél és neki áll magyarázni, nah akkor válik bunkóvá!

butaság, tudatlanság nem egyenlő a bunkóval.

Hiába húztátok le a 15-öst, maximálisan egyet értek vele:

értelmes embernek egyszerűen el kell mondani - ennyi: mi így szoktuk, szeretném, ha ezt tudomásul vennéd.

Bár értem, de amúgy nekem totál furcsa, hogy lépcsőházban ajtó előtt levenni a cipőt (belvárosi bérházban lakom) - itt simán ki is röhögnék az illetőt - a cipő meg nem maradna az ajtó előtt túl sokáig. Szóval ebből is látszik, mindenhol mások a szokások - de ettől még senki sem bunkó.

A hűtőt is el lehet magyarázni normálisan. Ennyi. Ha intelligens, úgyis megérti.

Anyukádnak igaza van. De ezen tudsz segíteni. Legyen saját papucsa nálatok.

Ha kér a kajából, azt is lehet szépen. Mondja, hogy X néni, kérek szépen enni. Nem hinném, hogy anyud nem adna. A hűtőbe meg kérd meg, hogy ne nyúljon, amíg komolyabb nem lesz a kapcsolatotok, és anyukád fel nem ajánlja, hogy kiszolgálhatja magát.

Ha azt mondod, hogy ez téged zavar, nem anyudat, talán jobban sikerül a dolog. De jó lenne beszélni vele, mert ez tapintatlanság.

Hát azért elég érdekesek ezek a hibák. Mondjuk én sem kérdezem meg,hogy levegyem-e a cipőmet egy idegen házban...hanem alapból leveszem. Mondjuk adhatnátok neki egy vendégpapucsot...mert azért például én egy konyhában vagy fürdőszobában nem szívesen mászkálnék zokniban,otthon is van papucsom,vendégségben meg örülök,ha kapok egy vendégpapucsot. Ezzel finoman tudjátok neki jelezni,hogy vegye le a cipőt. Az,hogy konkrétan ő kér kaját,az úgy elég bunkóság. Az pedig,hogy kiszolgálja magát,akkor lenne természetes,ha ez egy több éves kapcsolat,házasság lenne,és már milliószor lett volna nálatok,már a családhoz tartozik. Egy friss kapcsolatban ez így mindenképpen fura.

#15 jókat ír. Ahogy #16 is,nálunk is simán ellopnák a cipőket ha kint hagynánk az ajtó előtt a lépcsőházban.

A hűtős dolog tényleg szokás kérdése. Anyóséknál pl. engem a mai napig tehetetlen nebáncsvirágnak tartanak, mert nem nyúlkálok a hűtőbe, szekrénybe, csak akkor, ha kifejezetten meg vagyok kérve rá, vagy felszólítva (pl. van felvágott a hűtőben, reggelizz meg nyugodtan).

Mert egyszerűen én nem ilyen vagyok, nekem ez fura, évek múltán is.

Viszont őszintén, hol él a párod, barlangban? Ezek a dolgok olyanok, hogy ragadnak az emberre, ha akarja, ha nem. Iskolában, barátoknál, munkahelyen.

A fentiek ellenére párom pl. nem szolgálja ki magát nálunk, mert tudja, hogy nem illendő. Pedig náluk otthon nem ez a szokás, mint írtam.

Mi SOHA nem vettünk le otthon cipőt, vendégekkel se vetetjük le (kutya van, hosszú szőrű, takarítás ide vagy oda, nem várom el senkitől, hogy szőrben sétáljon). Mégis tudom, hogy vendégségben illik rákérdezni, nálam tök alap, hogy nem járkálom össze senki lakását engedély nélkül.

Mondd el ezeket neki, őszintén, mert nem csak a kapcsolatban fontosak ezek a dolgok, hanem bármilyen emberi interakcióban, ha vendégségről van szó.