Miért nézik le azt akinek nincs párja?

Nekem sincsen párom, igaz irodában vagyok. Ugye ott se nagyon jobb, ott állításuk szerint mindenki nagyon boldog családi életet él,élettárs vagy házasság, gyerekek stb... talán ketten vagyunk egyedül állóak.

Ezen én már túlléptem, igazából csak nevetek a dolgon. Inkább így, minthogy kirakatba tegyek egy fals életet, ugyanis azt ne magyarázza be senki, hogy mindenkinek minden tökéletes.... olyan ugyanis nincsen. Ezen nem éri meg pörögni. Mondjuk én tisztviselőként dolgozom, tehát sok nő egy helyen....

Én nem lenézést, lesajnálást kapok. Nem foglalkozom vele. Őszintén szólva én saját döntésből vagyok egyedülálló, tizenéves koromban, meg a húszas éveim elején nagyon erőltettem, hogy legyen valakim, mert "ez az élet rendje", de nagyon nem tetszett. Magamnak való vagyok, idegesít, ha másik emberhez kell alkalmazkodnom még otthon is, és azt hiszem, ami előnyt így élvezek, az jobb, mint ami előnyt a párkapcsolatok adnak.

De ha ezt így elmagyarázom, akkor biztos csak magam vigasztalom. Ja, biztos :D

Szóval ők ugyanúgy nem tudják felfogni, hogy én így vagyok boldog, mint ahogy én se tudom felfogni, hogy mégis miért jó önként összezárni magad valakivel. Szerintem nálatok is valami ilyesmi lehet, biztosak benne, hogy te akarsz, csak nem jön össze, és emiatt le vagy sajnálva (pedig még ha tényleg akarsz és nem jön össze, akkor se kellene lenézniük...)