Miért teszi ilyen elviselhetetlenné a dolgokat?! (bővebben lent. )

Kicsit hosszú lesz, sajnálom, de muszáj leírnom az előzményt..

Komoly kapcsolatom volt, együtt éltünk...Aztán 2 hónap alatt ellaposodott...nem beszélgettünk, szex se volt olyan sűrűn...

Aztán egyik férfi ismerősömmel beszélgetni kezdtünk, kinek milyen problémái vannak,stb...Jó volt kiadni magamból a gondokat, meg h meghallgatott...de nekem ő csak barát! Hát ő nem így gondolta, belémszeretett...

Közben hazaköltöztem, aztán kiderült ez a dolog a barátomnál, kiborult nála a bili,stb..

De ha ez nem lenne elég, anyám mindenbe belekontárkodik, beleszól...

Időközben szakítottam barátommal, úgy éreztem elmúlt a szerelem..de nem kell az sem aki belémszeretett...De anyám azóta ezt a pasit nyomja, játsza a kerítőt, és utálom, mert még azt az időt sem élhettem meg, míg feldolgoznám, h basszus, vége...

Most ott tartunk, h mindennaposak a veszekedések anyámmal, ha exemről van szó, vagy ha hív, mert megbeszéltük, h csendben "válunk el"...

De anyám hülye,flegmázik,csapkod,ha nem az ő általa ajánlott pasiról van szó....utálom...

És most az van,h egyre inkább hiányzik exem, vele akarok lenni, úgy érzem...de nem tudom h most valós ez az érzés vagy csak menekülnék a rosszabból a rosszba..vagy mi ez?

Vmi ésszerű segítséget kérnék, mert így megőrülök,h többen éljük a magánéletemet...

22L