Te hogyan fogadnád azt, ha megtudnád anyukádról, hogy prostituáltként dolgozik?

Attól me az anyám marad és ugyan úgy szeretném.

N25

Az én anyukám azzá vált :') Baromira fáj... Utólag kiderült, hogy gyerekkoromban is rájárt a rúdra, hogy legyen pénzünk. Belegondolni, hogy bizonyos dolgokat abból a pénzből vettünk... És nem gyerekek, nem telefont, nem laptopot, kisebb luxus cikkeket. Például volt egy olyan periódus, amikor nagyon nem volt pénzünk. Ebben az időszakban volt egy olyan eset, amikor anyám úgy döntött, hogy meglátogatja az egyik barátját. Én vele tartottam. Az odaúton mondtam neki, hogy szeretném megkóstolni az akkor megjelent csokidarabos joghurtot, vehetünk - e? Azt mondta, hogyha sikerül pénzt kérnie, akkor veszünk. Mikor ott voltunk, egy kicsit beszélgettek a felnőttek, a pasas pedig egy idő után megpróbált engem kiküldeni olyanokkal, hogy keressek meg valamit a kocsijában, stb. Nemet mondtam minden kérésére és ajánlatára, azután nem sokkal eljöttünk. Megkérdeztem anyát, hogy vehetünk-e akkor olyan joghurtot? Azt mondta nem tud, mert nem tudott pénzt kérni. Megkérdeztem, hogy miattam-e? Azt mondta, hogy "Hát... igen." Szarul éreztem magam már akkor is, de amikor évekkel később leesett, hogy miért is nem tudott pénzt kérni... Még mindig bánt az eset. Bele se merek gondolni, ha mondjuk kimegyek a kocsihoz, 5 perc alatt nem találom meg, amit kellett volna, és visszamegyek... És vajon mit láttam volna ott... Istenem... Később romlott a helyzet. Ketten éltünk egy panelban akkor már anyámmal. Itt már nem volt munkája, így a neten keresett magának hapsikat, meg nőket is.Több olyan fazon volt, aki ott aludt nálunk, volt olyan is, akivel nem is beszéltek egy nyelvet, csak mutogatással kommunikáltak. Ha ez még nem elég, volt olyan alkalom is, mikor nyitott ajtónál csinálta a kuncsaftokkal, mikor otthon voltam. Néhányszor arra keltünk a párommal, vagy lettünk figyelmesek, hogy anyám és a partnere csapja a zajt... A páromban volt annyi hála istennek, hogy megértse a helyzetet, és tartsa bennem a lelket. Volt olyan alkalom is, amikor anyám próbálta elmesélni, hogy milyen aktusban volt része...

Baromi szar időszak volt, most itt van a torkomban a gombóc :( Mióta eljöttem otthonról, nem is tartom vele a kapcsolatot... Senkinek nem kívánom, hogy átéljen hasonlót!! Egyik oldalról sem :( Nem is tudom leírni, hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban, de... De áhh. Szörnyű. :(

Mert az anyjának aztán biztos könnyű dolog lehetett

Amúgy meg megérteném ha olyan helyzetbe sodorta volna az élet, hogy ezt meg kelljen tennie

Elég sok rosszat megéltem gyerekként, ahogy kamaszként is, ez csak egy szelete az átélt dolgoknak. Sajnos a tiszteletedet nem érdemlem ki, mert nem csak depresszió, de pánikbetegség is kialakult nálam. Igyekszem dolgozni mindkettő ellen. Elismerem egyébként, hogy anyának sem lehetett könnyebb, de volt választása, a testvérei többször is felajánlották neki, hogy dolgozzon az egyiküknél, de még is a felvázolt utat választotta.

Kérdező! Irdatlanul sajnálom :( Semmi okosat nem tudok mondani sajnos, de még csak tanácsot sem adni, de én is maximálisan megértelek téged! Senkinek nem egyszerű ez a dolog :( Kívánom a legjobbakat!!! Ha tudsz bárkivel is erről beszélgetni, akkor beszélj mindenképpen a dologról, ne tartsd bent :(

#12