Normálisan cselekedtem? Mit tehetnék?

Nem tudom jó kategóriába írom e a kérdést :D

Én(és a feleségem) a család barátai vagyunk a történetben.

Szóval már nagyon régóta ismerjük őket. Nagyon boldog és összetartó család voltak. Anya,apa és két lányuk 7 és 14 évesek.

Viszont most válnak. Mi meghívtuk őket hozzánk egy kis baráti összejövetelre. Ez előbb le volt szervezve, mint megtudtuk hogy válnak. Kérdeztük hogy ne halasszuk e el de mondták hogy jönnek. Mint Kiderült a nagyobbik lány elég rosszul viseli.

A szülők rengeteget veszekednek.

Tehát ma délután eljöttek. Tapintani lehetett a feszültséget. Fagyos volt köztük a hangulat. Igyekeztünk oldani őket és egész jól sikerült. Jól érezték magukat. A nagyobbik lány viszont visszahúzódott és begubózott. Hívtuk társasozni, táncolni, enni, segíteni a vacsora elkészítésében. Mindent megpróbáltunk de nem volt kedve. Azt mondta hogy ne haragudjunk de most nem jó.

Csak ült a fotelben és meredt maga elé. Az Apja kicsit megelégelte és rászólt hogy viselkedhetne. A lány kifakad és azt mondta hogy jó de akkor te meg azt értsd meg hogy nem fogom tetettni a boldog családot, ha nincs mire fel. És bement a szobába.

Én valahogy azt éreztem hogy nagyon nincs rendben. Utána mentem. Bent voltunk vagy háromnegyed órát. Kiborult és kiöntötte a lelkét. Sírt. Megvigasztaltam , megnyugtattam. Próbáltam kicsit felvidítani.

Nagyon megviseli lelkileg ez az egész.

Aztán kimentünk és társasoztunk. Neki is jobb kedve lett végül:)

De miután elmentek a feleségem azt mondta hogy nem biztos hogy jól tettem mert a szülők nagyon furcsán néztek. Szerintem pedig szükséges volt mert az utóbbi időben azt hallom hogy semmihez sincs kedve és "elkenődött hangulat van." 33/F