Hogy éljem az életem normálisan? (többi lent)

Lehet most hülyének néztek, hogy egy ilyen helyen kérek segítséget, holott reálba kellene... Szóval... Én és Anyám illetve a báttyám együtt élünk, az Apám támogat minket ugyan, de nem él velünk ... Nem tudom hogy fogalmazzam meg, hogy érteni lehessen amit írok, tehát bocsánat ha nem nagyon érteni.. Van a báttyám, na most ő tulajdon képpen drogozik, és látszik hogy már megy el neki valami a fejecskéjéből.. Nagyon agresszív, és dühöng ha nem szív. Tegnap jött apukánk meglátogatni, de mivel nem volt észnél nem tudott vele találkozni, majd mikor felkelt, elkezdett dühöngi, hogy mi miért nem kelltettük fel, holott annyira bevolt drogozva, hogy hallani sem hallott kb semmit... Nyugodtan élnék anyámmal együtt, ha ő nem lenne. Na most tudni kell hogy Apám mondhatni csak engem szeret... Ezért is vagyok mindig én az, aki felhívja, ha kell valami, a báttyámnak, esetleg anyámnak, mert hogy engem szeret és nekem ad.. A báttyám le akarta vágatni a haját, miszerint túl nagy már (holott nem igaz) de mivel be volt álva, nem volt lehetősége arra hogy megtegye, mindezek után minket hibáztatva. Amikor itt van, mindig csak a veszekedés megy, kiabálás... (Vannak ezek a mellék mondatok, de az egészet el szeretném magyarázni hogy össze álljon a kép) A mai napon kora reggel 6:20kor felkeltettem, és mikor felkelt máár kiabált velem hogy én miért ekkor keltem fel mikor ő elkésik (erre még vissza térek) Elkezdte mondani csináljam ezt-azt, keressek neki ruhát, fözzek le húst a kutyának, csináljak neki cigarettát, én pedig nem vagyok olyan, aki ezeket megcsinálja amikor nekem is kellene készülődnöm iskolába sőt, 30 percen belül ott kell lennem. Továbbra is kiabált, majd lerövidítve súljosan bántalmazott. Nem csak emiatt a 2 nap miatt egy szar halmaz az életem, ugyanis már 2-3 éve ez megy, én pedig nem bírom idegekkel.. Pár darab rendőrségi ügyben is benne van, és csak 17 éves... Ügye súljosan megvert, azt mondta nem mehetek iskolába, majd miután megtörtént, hiretelen azt mondta hogy menjek, de akkor már felkelni is allíg tudtam, így azt mondtam hogy nem... Bezárva vagyok, nem tudok sehova menni. Anyám 2-3 óra múlva jön haza, tehát félek hogy a báttyám előbb, így nincs aki mellettem van... Szóval bevagyok zárva iskolába nem tudok menni.. Anyukámat felhívtam, de ahogy láttam nem izgatta nagyon mi történik velem, majd azt mondta előbb nem tud haza jönni a munkából... (jogos) Azon gondolkoztam hogy jelentem a rendőrségnek, de azzal nem csak magunknak ártok? Az apámhoz is költözhetnék... Nos, nem :D Nincs olyan helyzetben hogy elférjek nála, emellett a felesége és a lánya sem fogadnának el... Valaki adna egy tippet, vagy tanácsot mit kellene tennem?

Elég hülye vagyok ilyen szempontokból, mikor bántanak, vagy engem hibáztatnak valamiért... Igazság szerint megpróbáltam gyógyszerekkel elkábítani magam, hogy felsem keljek, de semmi haszna, már 3-4 óra eltelt, és csak párszor ingadoztam meg, mostanra már teljesen jól vagyok, de a lelki állapotom még mindig szar :'D Azt gondoltam véget vehetek mindennek, de elég erősen akarok élni, és a későbbiekben a saját utam járni... szó még 1x.. Mi a véleményetek, vamali tanácsot esetleg ajánlani tudtok? Előre is köszönöm a válaszokat c: