17L vagyok van egy 21éves barátom, szüleimmel nem jövök ki, lehet olyat hogy hozzá költözök!?

16#

Memória...

Hasonló cipőben jártam 18 évesen, csak engem konkrétan kidobtak otthonról. Útban voltam az épp aktuális "nagy szerelemnek" akit anyám összeszedett.

Összeköltöztem a pasimmal, aki 26 volt. Ő már előtte is azt akarta, hogy együtt éljünk.

Természetesen 18 évesen szent meggyőződésem volt, hogy ő életem szerelme, örökké együtt leszünk, és mindenben támogatjuk egymást.

Aztán pár hónap múlva kezdődtek a veszekedések, mikor nem fogta fel, hogy épp az érettségire készülök, és nem fogok háromfélét főzni, mert nincs rá időm.

Fél évvel később már egyedül költöztem albérletbe.

Csak az egy más világ volt: egy szobabérlet kijött diákmunkából.

"Szóval az tok normális egy párkapcsolatban hogy az egyik fél eltartott (nem arról beszélek amikor gyerekkel van otthon, az más)? " - IGEN, szerintem az, egy tartós kapcsolatban mindkét fél kerülhet ilyen helyzetbe, nincs ebben semmi.

Mint bátorkodtam megkérdezni a #10-ben "Manapság sajnos sokan biztonsági játszmáznak, és azt mondják, hogy az emberek teremtsenek önálló egzisztenciát, és utána kössék össze az életüket... csak arra nem tudok rájönni, hogy ha már mindkét félnek adott az önálló egzisztencia, akkor mi értelme marad a párkapcsolatnak..."???????

És nem, szerintem semmiben sem más, sőt, pont ott lennék rá kényes, hogy legalább valami GYED legyen az anya részéről is - ez elvi kérdés, nem játszunk "apuka pénzt keres, anyuka a gyerekekkel" konzi családot:)

#21, nálunk semmi ilyen nem volt, igaz a párom abban az évben érettségizett, amikor 18 lett, tehát az arra készülést még a szüleinél töltötte jobbára. És szó sem volt kidobásról, vagy bármilyen botrányról, maradt a jó kapcsolat a szüleivel is.

És látod, én nem mondom azt, hogy a kérdezőék biztosan együtt fognak maradni, egyszerűen ilyen is van, meg olyan is van, tehát felelőtlenség jósolni bármit, pláne, hogy nem is ismerjük a szereplőket.