Akkora bűn, hogy férfi létemre a legjobb barátom nő? A párommal rengeteg konfliktus volt emiatt, de ezt a lányt régebben ismerem mint őt, és teljesen megbízom a véleményében. Egyikkel szakítanom kell, azt tudom!

**a törénethez hozzá tartozik, hogy mint utólag kiderült a csajszi itt is "szerelmes" volt...(vagy még most is...)

úgyhogy ne mondja senki h nem volt "jogos"

Tudod, mi a baj a te sztoriddal? A kérdező úriember nem vázolta a sajátját részletesen, és egyáltalán nem biztos, hogy a tiedhez hasonló, és te csak a tiedet látod, de nem minden férfi-nő barátság ilyen. Kapásból a koedukált munkahelyek és iskolák nem teszik lehetővé, hogy kizárólag azonos nemű barátai legyenek az embereknek. Gondolj csak bele.

A te sztoridban csak annyi igazságot látok, hogy téged nagyon zavart, hogy a párod hagyta magát (valamiért hagyta magát, ennek oka van, és azt te nem biztos, hogy tudod). De ha szeretsz valakit, az nem a birtoklásról szól, nem az önzésről szól, nem a kisajátításról szól.

Viszont ha az úriember kérdésében vázolt sztori nem ilyen, mint amit te vázoltál, hanem tényleg egy normális barátság, vagy legalábbis ő és a gyerekkori barát is normális barátságként szeretné, akkor az úriember párjának nincs igaza (nekem is van ellenkező nemű jóbarátom, érdekes, mégse ilyen, mint a te sztoridban vázolt eset, hanem normál barátság, egyszerűen csak azért nem több, mert barátot látunk a másikban és nem vagyunk hatással egymás hormonaira, rád sincs hatással mindenféle pasi, nem igaz?).

Van egy olyan tippem, hogy ha a kérdést másik oldalról néznénk, és úgy tették volna fel, hogy: "mit gondolnátok, hogy gyerekkori barátom eldobta a több éves barátságunkat, mert a párja nem fogadja el, hogy barátok vagyunk, pedig nem csináltunk semmi olyat, ami egy jó barátságba nem fér bele..." - akkor azt mondaná mindenki, hogy az illető, aki eldobott, nem is volt igazi barát, és az eldobott barátot sajnálná mindenki.

Tudom, aki nem emellett érvelt, az most azt mondaná, hogy nem is igaz, pedig dehogyisnem.

Ma önző világban élünk, és mindenki hajlamos elkényelmesedni, és nem megtenni mindent. Értem 1 ember volt, aki a maximumig elment és maximálisan kitartott mellettem, míg az idegeire nem ment majdnem, és kényszerből úgy döntött, folytassuk más úton, de egyikünk se akarta, csak nem tehettünk mást, utána meg jött más kényszer, és csak reménykedem benne, hogy ami egyszer erős volt benne, valahol még ott van. Az igazi innen ismerhető fel, hogy maximálisan kitart, és csak kényszer kerekedhet fölé, legyen az igazi szerető szülő (bölcs Salamon király egyik története rá a példa), igazi barát vagy igazi szerelem, vagy bármi...

Nem szoktam témákat keverni, de most fogok, de csak egy idézet erejéig, és mindenki gondolkodjon el róla, aki nem gondolta végig maximálisan minden oldalról, és ez nem utópia, nem lehetetlen, én tudom, milyen így szeretni, bárki képes rá:

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny,

Nem kérkedik, nem gőgösködik,

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,

Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,

De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik."

Kedves válaszoló, aki lehurrogtál...és lepontoztál(ami mondjuk nem érdekel...) Amig nem tudod hogy mivan köztem és a párom között addig nincs jogod azt mondani, hogy van valami amit én nem tudok...Egyszerűen azért volt tekintettel a lányra, mert nem akarta megbántani....csak kicsit idegesitő dolog, hogy mikor összevesztünk vagy valami, egy csajszival megbeszéli szive búját baját, miközben semmi köze hozzá...

A másik meg, férfi és nő között van haverság, de az ami ennél több az már nem fér bele egy kapcsolatba... na üdv

Fiú-Lány barátság vagy ha úgy tetszik tökéletes haverság léezik... én vagyok rá az élő példa, aki azt mondja nem létezik ilyen, annak nagyon szegény az agykapacitása, és szar élete volt!

Szerintem nem úgy kéne ahogy 1-2 válaszoló mondta! Egy barát mindig fontosabb egy nőnél(feleség, barátnő stb...) Most tökmind1 hogy lány a haverod vagy fiú akkor is fontosabb! Egy baráttal lehet mindent megbeszélni, egy feleséggel, vagy férjjel már a kapcsolaton belüli dolgokat nehezebben beszéli meg az ember. Ezért jó egy barát! Ha az asszonynak nem tetszik a rendszer, ülj le vele és nagyon alaposan, szépen beszéld meg vele, hogy neked ő a haverod, eszed ágába sincs megkuffantani, és ha ezek után se érti meg akkor szerintem dobd!

Nincs igazán értelme összehasonlítgatni, hogy egy barát vagy egy szerelem a fontosabb-e. Ugyanis mindkettő egyformán fontos, ha az igazi, és igaziból nem sok van, azt viszont becsülni kéne, csak sokan mégse teszik (kényelmi szempontokra hivatkozva, ami nem baj, és ezért senki nem hibáztatható, ha nem élte meg a poklot életében, hiszen nem tudja, mit jelent olyankor valaki, aki igazi, és a legtöbb ember nem tudja).

Mai világban, amikor sok kapcsolat megy tönkre, nem tartom jónak dönteni 2 ember között, akik mindketten fontosak, mert talán mindketten más miatt fontosak. Csak egy példát hadd hozzak: hajlamosak sokan kisajátítani a társukat és elmarni tőle a barátait, vagy őt eltávolítani a barátaitól, ismerek olyant, aki nagyon komolyan szerelmes volt egy lányba, 18 éves most a fiú, még mindig szereti a lányt, mindent megtett érte, rengeteget utazott miatta, a barátaival egyre kevesebbet találkozott, voltak a párjával vitáik, de ő úgy érezte, meg tudták oldani, a lány aztán hirtelen egyik napról a másikra úgy döntött, hogy szakít, ezek után a fiú a padlóra került, de alaposan, és a barátai hirtelen nem voltak ott azonnal, csak 1-2, aki éppenséggel megmaradt, és azért elég nehezen kezdett el visszarázódni a társaságba. Neki szerencséje volt, de mi van, ha egyszercsak nincs ott senki, amikor a legnagyobb szüksége lenne egy segítő barátra, és a párjára nem számíthat abban a pillanatban? Ez nem egy kitalált légbőlkapott sztori, ismerem a fiút is, a lányt is, és a fiú barátait is, személyesen.

A társad is barát, akkor jó, ha az, de igenis kell hely más barátoknak is.

És az igazi társ, az igazi szerető szülő, az igazi jó testvér, az igazi barát, az igazi szerelem ott mutatkozik meg, hogy akármi történik, valahogy nyitva hagyja a kaput a lehetőségnek, tudatosan vagy nem. Akárki akárhogy is dönt ilyen kérdésben, jó alaposan át kell gondolni, vajon igazi-e az, aki ultimátumot ad ok nélkül? Szerintem nem, még vérrokonok esetén se...

Előttem néhánnyal, aki ecsetelgetted a párkapcsolatodat, és hogy volt egy másik nő, mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a párodban maradtak érzések a másik nő felé, hogy így viselkedett vele? Nem biztos, hogy neked mondta, nem szokták mondani, lehet, hogy ő maga se volt tisztában azzal, mit is érez, ezzel sokan vannak így, nem egy esetet láttam már ilyet, és látok szinte naponta. Csak éppen rohanó világban élünk, nem egy kényelmes pihentető életben, és sokan nincsenek tisztában a valódi érzéseikkel, és a divatos elméleteket csak ráhúzzák, mert az olyan könnyű. Ha ma kéne lovagként kiállni valaki mellett, nem merik megtenni, de nem is tudják a legtöbben, a fotel kényelme nem nevelte ki ezt az energiát. Még a barát is ritka, aki nem szelel el, ha bajt érez. Ma sokan nem állnak pajzsként a másik védelmére, még a magukéra se, hanem ott az álarc, az álmosoly, a köpönyeg... kinek mi, szoktad nézni a Beugrót? Van az a játék benne, amikor lassítva kell eljátszani egy jelenetet, hát a normál tempós mosolyból lassításban csúnya fintorok és mutogatások születnek, és tudod, nem véletlen, hogy a színészek is ezt játsszák meg, mert ez van. Ha ez van a világban, egy barátságban és egy párkapcsolatban miért lenne másképp? Kevesen vannak, akik mernek lépni, vállalni, kiállni, tisztán, erősen, bátran, határozottan.

Mielőtt bárki bármilyen kapcsolatról beszélne, és ilyenről gondolkodna, és vállalna (szülő-gyerek, társ, barátság...), gondolkodjon el arról, hogy mit tenne meg a másikért, és lenne-e benne kétely, kérdés, bizonytalanság, ha számonkérik a szavát (mert bizony számonkérik, nem azonnal, akkor, amikor legkevésbé számítasz rá). Nehéznek tűnhet, de csak akkor igazi és teljes, ha nincs bizonytalanság, jöhet bármi.