Nagymamámnak nem szimpatikus a párom és ez kiül az arcára, ünnepekkor akkor ne vigyem el hozzá a páromat?

Vidd el.

Barátodnak meg azt tanácsolom, ne legyen érzékeny.

Az én elvem az, hogy aki k...nak megy, ne csodálkozzon, ha megb...ák. Akinek polgárpukkasztó a külseje, ne csodálkozzon, ha a polgár pukkad, mikor őt meglátja.

Volt ilyen kérdés már, ahol az apa volt totál kiakadva a tetoválások miatt. Örülj, ha nálatok legalább a szüleid nem akadnak fönn ezen.

Oké, mást képzelt el neked.

De ez van, túl lehet rajta lépni, neked ő kell, őt szereted .Kész, pont.

Szerintem mindenkinek van olyan családtagja vagy barátja, akinek nem kedveli valamiért a párját.

Egyéni dolog, nem illik szólni miatta.

Főleg így, hogy egyszer találkozott vele, nem is ismeri igazán, elég nagy bunkóság így ítélkezniük.

Nem értem egyébként, inkább legyél egy olyannal, akit elképzeltek neked? Akkor is, ha nem vagy boldog és nem szereted?

Örülniük kéne, hogy jól érzed magad, megértitek egymást.

Én hasonló szituban az első tali előtt javasoltam finoman páromnak, hogy szerintem milyen cuccban jöjjön. Nyilván nem adtam rá öltönyt, meg is sértődött volna, de mondjuk, hogy ne a halálfejes pulcsiban jöjjön... :-) (Párom kopasz "metálfej", sose nő ki a gyakorlóból meg az együtteses pólókból.)

Ennyit a párod is megtehet. Nagyid rosszallását nem kell elmondani, ne kezdje fenntartásokkal az ismerkedést párod, de azt nyugodtan mondhatod, hogy TE aggódsz azon, hogy a sok-sok rokonnak ugye szimpatikus lesz. És a kedvedért próbáljon jó benyomást tenni, pl. kevésbé vagány cuccokban jönni az ünnepre.

Ennél több szerintem nem kell. Ha jól veszem ki az írásodból, a viselkedésével nincs baj, udvarias, kedves - ugye? Ha emiatt nem kell aggódni, akkor nagy gond nem lehet.