Akinek kiskorában meghalt az anyukája, annak milyen az élete?

Egy 12 és egy 14 éves fiúról tudok, akik elvesztették az anyjukat, aki rákos volt.

Az apjuk nagyon gondoskodó volt, mindkét gyerek végül főiskolát végzett.

Szerintem az apa, ha elég erős és tájékozott női kérdésekben is( ami ritka) tudja pótolni az anya hiányát.

Egy lány nem tudom mit csinál szerető anya nélkül.

A párválasztás, fogamzásgátlás, nemi élet kezdete, szülés normális anyai segítség és tanácsok nélkül nem tudom, hogyan oldható meg.

Biztos megoldható csak idegenek tévútra vihetnek, a férfiak meg nem értenek mindenhez.

Nekem nem halt meg az anyám de amikor a húgom megszületett(én 5 éves voltam) anyám amikor a kórházból hazajöttek 1 hónapig csak ivott és ivott.(alkoholista volt már a nővérem születése előtt is,engem totál részegen hozott a világra.) Majd 1 hónap után minket gyerekeket a szomszédra bízta,hogy elmegy a boltba kenyérért.na azóta is hozza a kenyeret..Soha többé nem láttam,de nem is hiányzik egyikünknek sem hiszen apám nem hagyott cserben minket..Mindhármunkat felnevelt,és becsületes felnőtt emberek lettünk..Mindig mellettünk volt.Ha kellett éjszaka énekelt,ha kellett mindent elmondott a szexuális dolgokról,és időben tudtunk arról,hogy a lányok havonta menstruálnak...ha valami női dolgon elakadt akkor sem aggódott,mert akkor szólt a szomszédban lakó barátnőmnek az anyjának,hogy kéne egy kis segítség..

Mi nem éreztük az anya hiányát,és talán jobb is volt,hogy az alkoholista anyám lelépett,mert a másik barátnőm alkoholista anya mellett nőtt fel,és szegénynek borzalmas élete volt..

Hát nem tudom, szerintem ha nagyon kiskorában hal meg (olyan 4 éves koráig) akkor nem biztos hogy olyan nagy hatással lesz a későbbi életére, persze ha az apja figyel rá, szereti, stb. Én úgy tudom hogy ha valaki ilyen korban hal meg, arra később nem fog emlékezni már a gyerek..

Szerintem ilyen korban még túl tudja tenni magát a dolgon, pláne ha ott van neki a másik szülője.

a volt barátom gyermekvárosban nőtt fel

18 évesen kikerült kapott az államtól pénzt, vett egy lakást

én voltam a szerelme

minden tudásomat átadtam, amit a szüleimtől kaptam

motiváltam tanulásra, be lett protezsálva fősulira

és most diplomával dolgozik, büszke magára, engem meg kidobott

ott voltam amikor teljesen egyedül volt, bizonytalan az életben, kikupálódott és elfelejtett

szóval attól függően milyen környezetben van, el is züllhetett volna, mint a legtöbben, akik kikerülnek

( haverjai nagy része hajléktalan)

csak tisztán szeretni nem tanult meg...

még 32 évesen sem akar gyereket és házasodni, tinikkel foglalkozik

Az én osztálytársamnak nem rég halt meg az anyukája,rákos volt.Nem beszélünk róla,mert nem akarjuk hogy fájjon neki,ezért nem is tudjuk.De BIZTOS hogy nagyon rossz érzés,mivel az apjával kell élni(akivel amúgy már az anyukája "elvált)mert a nagy testvéreinek már van saját élete.

13/L

Nekem is meghalt az anyám amikor 7 éves voltam..Apám becsülettel felnevelt,és boldog voltam mellette..

Most 34 éves vagyok.Boldog házasságban élek,és van egy fiam akinek igyekszem jó anyja lenni (elmondása szerint eddig sikerrel)

Emlékszem fájt,hogy anyu nincs többé,sokat sírtam,de mindig segítettek.Apu mindig mellettem volt,és mai napig is mellettem van.A barátaim is sokat segítettek akkor,és anyu nővére is mindig kéznél volt,rengetegen támogattak..