Feleségek, ha a férjeteknek olyan a munkája, hogy 0,5-1,5 évre más országba, külföldi városba kell költöznie, aztán onnan tovább 1-2-3X fél évre, hogy érint titeket ha nem szeretnétek elválni a munka miatt, és ti is költöztök?

- ezt házasság előtt tisztáznám

- ha eleget keres, nem feltétlen mennék el wc-t pucolni

- tanulnék, vagy vállalkozást csinálnék, amit tudnék gépről bárhonnan

- gyerekkel már nem vállalnám, neki nem jó évente új ovi, iskola stb.

Keresztapáméknál ugyanez volt.

A felesége mindíg ment vele, egyrészt jobb volt hogy eggyütt mentek másrészt láttak rengeteg új dolgot is.

Megyek vele, egyértelmű :)

Ahogy jöttem Svájcba is, bárhol kap munkát (azért ő, mert többet keres jobb a végzettsége) pakolás és irány az új ország :)

Ez sok mindentől függ.

Ha a gyerek pl fél éves, akkor teljesen mindegy neki, hogy milyen országban vagyok otthon vele a következő fél évben, de egy iskolást már nem rángatnék.

Ezt az időbeosztást viszont nem követném semmi esetre sem, ha itt lenne normális munkám vagy nagyobb lenne a gyerek. Ez a költözősdi egyedül a pasinak jó, a gyerek sehol sem tudna beilleszkedni, nem lennének állandó barátai, nekem meg nem lenne rendes munkám sehol úgy, hogy csak fél évet maradunk. Az túl kevés a cégeknek.

A mi valós helyzetünk, amúgy jöbb az átlagosnál ilyen szemptontból. Jelenleg ugyan annak a multinak dolgozunk, mindketten szoftverfejlesztőként. Teljesen más projekt, más részleg. Mi már megbeszéltük, hogy egy ilyen ajánlatot akkor fogadnánk csak el, ha a másik is mehetne. Ha nem, akkor körberöhögnénk őket. Ilyen végzettséggel pár hét alatt kapunk másik munkát az országban, de egy kis szervezéssel bárhol európában, nem ér annyit az a cég, hogy feláldozzuk érte az együtt töltött időt, mert az véges.

"Feladjátok az addigi életeteket a férjetekért?"

Csak nekem egyértelműen az életem része a férjem? Megyek vele, szakmám van, nyelvtudásom,vagyok annyira életképes, hogy bárhol találjak.

Szóóval, ha te kapnád az ajánlatot, akkor már rendben lenne?

Attól függ mennyi a fizetés, illetve fizetéskülönbség, vagy másrészről mennyire ez a párom szíve vágya.

Ha az a szempont, hogy mindenképpen erre vágyik, akkor azt támogatnám, hogy fél, egy évig próbálja ki magát abban a pozícióban, viszont utána állandóságot szeretnék, megállapodást, az állandó utazgatást nem támogatnám.

Ha óvódáskor alatti gyerekünk lenne, és az ő bevétele elég lenne ahhoz, hogy otthon maradjak a gyerekkel, vele mennék gyerekestül. Ha ilyen korú gyerekünk lenne, de a fizetése nem lenne elég arra, hogy vele menjek ÉS ott otthon maradjak, akkor nem támogatnám, mert egy kisgyereket nem apa nélkül szeretnék nevelni.

Ha óvodáskorú lenne a gyerek, akkor vele mennék, és magamnak is keresnék olyan állást, ami hozzám való. Persze, ha nincs szükség az én bevételemre, akkor csak részmunkaidőben dolgoznék, a maradék időben vezetném a háztartást, illetve a gyerekekkel foglalkoznék.

Iskolás korú gyerekkel már nem mennék vele, akkor fél-egy évig külön élnénk, kihasználnánk a virtuális technológia minden találmányát.

Ha a nem csak a szíve vágya, hanem hozzá a fizetés is olyan nagy, hogy akkor is elegendő minden kiadásunkra, hogyha én nem dolgozom, és ezen felül magasabb életszínvonalat is jelent, mint amit itthon meg tudunk teremteni, akkor vele mennék, támogatnám.

Viszont ekkor is csak korlátozott ideig, hiszen terveim vannak a jövővel kapcsolatban (pl. gyerekvállalás), amit nem ilyen körülmények közt tervezek megvalósítani. (Optimális esetben, ha a férjemről van szó, akkor terveink, így ő sem örök életre tervez ezzel a munkával.)

Ez esetben, ha nincs 5-22 év közötti gyerekünk, vele tartanék. Ha nincs 0-3 éves gyerek, akkor dolgoznék én is, de nem a fizetésért, hanem olyat keresnék, ami abszolút hozzám illik, és számomra is többet ad, mintha Magyarországon lennék.

Ha 5-22 év közötti gyerekünk van, akkor egyáltalán nem támogatnám az ötletet, és úgymond elvárnám, hogy benne se merüljön fel ilyesmi. (Mivel az ő gyerekeiről is szó van, azt hiszem ennek kölcsönösnek kellene lennie, és ez nem anya-apa szerep függő.)

Én egyébként két hasonló családot ismerek, de egyiküknél sem az állandó félévenkénti költözködésről van szó, hanem egy olyan országban kapott lehetőségről, amihez a másiknak köze sincs.

Az egyik családban az apa kapott jól fizető állást egy arab országban, a gyerekek 6, illetve 12 évesek voltak. Az anyuka háztartásbeli lett. A gyerekek jól beilleszkedtek az iskolájukba (kifejezetten külföldiek számára ajánlott iskola). Az országból nem sokat tapasztaltak, gyökértelenek lettek.

A másik családban anyuka kapott jól fizető (diplomata) állást Dél-Ázsiában. Apukának, mint informatikus, 0 nyelvtudással nem sok lehetősége van, de úgy tudom azóta szerzett állást, nyilván olyat, amit szeret csinálni, másra nem szorulnak rá. Ott is két gyerek van, kisiskolás korúak, ők is egy külföldiek számára létesült magániskolában tanulnak.