A többgyerekes apuka egy típus?

Mi abban a sértő a férfira nézve, hogy ha ketten élnek egy lakásban, esetleg ő is vegye észre magától, hogy ott a mosatlan vagy a teregetnivaló?

Az én férjem sem mindenben házi tündér, de az feltűnik neki magától is, hogy be kell rakni egy mosást, vagy megállt a mosógép és teregetni kell. Felnőtt ember, mi lenne, ha egyedül élne? Akkor ki szólna neki?

Szerintem beszéld meg vele, hogy szeretnéd, ha időnként jobban odafigyelne, de az sem a világ vége, ha szólni kell neki és akkor simán mrgcsinálja, amit kérsz.

Férjem is ilyen a házi munka terén, ami totál nem fair, mert ugyanúgy dolgozunk mind a ketten, kivéve ma :D

Szóval általában indulás előtt 20 perccel ébred, kb. kirohan az ajtón, elmegy dolgozni, mire haza érkezik már fáradt... és különben is pörlekedik, hogy na de nem kórházban élünk, hogy minden nap takarítsunk (takarítás alatt azt érti, hogy eltegye maga után a mosatlant, rendet tegyen maga körül, néha felsöpörjön- mert amúgy gyártja a koszt meg a kupit). Hétvégén úgy kell b..zogatni, hogy figyelj ember vidd ki a tányérod ha reggeliztél, porszívózni is kéne, de nem zavarja hogy én reggel óta pakolok, mosogatok, mosok :D az ágyból nézi végig, ahogy dolgozok. De mindig veszekednem kell vele. Az sem hatja meg, ha lusta disznónak hívom, csak mosolyog és rámhagyja

Amúgy egy áldott jó ember-de ez...

Onnan látom, hogy nézne ki a lakás nélkülem, hogy ha elmegyek egy hosszabb konferenciára haza esek hullán és ott benyögi az ajtóban, hogy bocsika a kupiért.

Legutóbb rászóltam, hogy na azonnal indítson elpakolni,addig meg se lássam, mert nem a cselédje vagyok, hanem egy dolgozó kereső nő....

Ha otthon ülnék egész nap, egy szavam nem lenne.

Ha leírod, megcsinálja, és ez a lényeg.

A kedvesem mindent megtesz értem, szeret, bókol, meghallgat és segít, bármiben kérem, de a házimunkát magától ritkán csinálja.

De ha megkérem, egyetlen szemrebbenés nélkül takarít, de magától nem veszi észre - pedig élt egyedül elég sokat és akkor sem szaladt lakás :)

Egy felnőtt férfi már akkor is besegít mindenben, amikor még nincs gyerek. Pl. párom egy ideje nálunk lakik (csak hétköznap, a munkája miatt), és mindig felosztjuk egymás közt, hogy ki mit csinál. Amíg anyu porszívózik, mi elkezdünk főzni, evés után anya tereget, párom mosogat én meg elpakolom a rumlit. Apukám fáradtan esik haza mindig, de azért felkapja még este a felmosór vödröt. Utána persze mindenki csinálja a maga dolgát (tanulás, munka stb)

Ez csak egy példa volt, de szerintem az a normális, ha a munkamegosztás már akkor is működik, amikor még nincs baba. Persze, jó, ha megkéred őt, hogy segítsen, és segít is, de idővel (főleg, ha több gyereket szeretnétek), éreznie kellene magától is, hogy be kell osztani a feladatokat, különben nagyon nehéz lesz egyedül.

25-ös ott a pont, igazad van :)

Engem nagyon zavart amikor a páromnak szólni kellett valamiért, hogy csinálja meg. Ez egyáltalán nem ffi-női dolgok kérdése, itt írta valaki, hogy a nőnek az a dolga, hogy... csak szólok, hogy már lemásztunk a fáról.

Szerintem ez annak a kérdése, hogy vki b..lfasz-e vagy sem (bocsi, nem bántásból).

Nekem az exem valami álomvilágban élt, ami akkor rajzolódott ki előttem igazán, amikor együtt éltünk. Valahogy hiányzott belőle a logikus gondolkodás a mindennapokban, holott olyan munkát végez amihez amúgy rengeteg ész és tudás kell. Engem idegesített, hogy ennyire béna, és én nem is lennék képes így élni valakivel, hogy még őt is tutujgassam a gyerekek mellett.