Hogy mondjam meg az unokaöcsémnek , hogy ne énekeljen, mert nincs hangja?

Amennyiben komolyan énekes pályára készül, akkor szépen meg lehet mondani neki, hogy nem ártana még gyakorolnia kicsit, vagy átgondolnia a terveit.

Ha otthon jó kedvéből énekel, akkor meg ne cs szegesd, hadd énekeljen, ha jól esik neki.

Az én drága anyám is mindig ba szakodott, ha énekeltem kiskoromban, pedig nekem jó a fülem és az énekhangom is. Csak épp valamiért mindig idegesítette.

Azóta is hálás vagyok neki, két éve szenvedek, hogy ki merjem nyitni a pofám ha énekelni kell. Szerencsére a gitárt már nem tudta kicsavarni a kezemből...

“Figyelj jobban enekoran, ez szornyu”

Vagy ha sertodekeny akkor javasold enektanar felkereseset, aki profin akar enekelni az elobb itobb igyis elmegy enektanarhoz. Aztan o meg majd megmondja neki hogy nincs hozza erzeke, es akkor nem nektek kell megbantani szegenyt.

Kérdés, hogy

1) ezt komolyan gondolja, úgy is mint hogy énekes lesz belőle

2) csak úgy énekelget, mert kedve van.

Előző esetben szólnék neki kulturáltan, hogy nem tudom, hogy vki őszintén megmondta-e, de nincs hangod, magadnak teszel csak azzal rosszat, ha fölöslegesen töltöd az időt gyakorlással.

Utóbbi esetben azért nem rinyálnék, mert mégiscsak örömében énekel. Max. mondd neki, hogy téged idegesít, ekkor meg ekkor ne tegye, azt' kész.