Miért utálhat ennyire a családom?

Érthető, hogy ez nagyon megvisel, hiszen normális esetben a szűk család, különösen a szülők az a biztos pont, amibe akkor is kapaszkodni lehet, ha "összedől a világ". Az ősbizalom omlott nálad össze, ami mindig rendkívül fájdalmas. Amiben teljesen biztos vagyok, hogy nem a te hibád a kialakult helyzet. Hogy egy anya "jogosan" ne álljon szóba a gyerekével, ahhoz nagyon durva dolgot kell csinálni, tudnál róla... Anyukádnak lehet egy fájdalmas pont az életében, amit rád vetít ki, és téged büntet miatta: olyasmi dolgok, mint pl. esetleg nem voltál tervezett gyerek, vagy egy-egy vonásod emlékezteti valakire, aki bántotta, vagy a puszta jelenléteddel tükröt tartasz egy-egy rossz tulajdonságának. Csupa olyan dolog, amiről semmiképpen nem tehetsz, de ő nem elég érett és intelligens ahhoz, hogy ezt belássa (mint a részeg, aki elesik, és utána haragszik a lépcső élére, mert az "fejbe verte").

Az ilyen traumákat segítség nélkül feldolgozni nagyon nehéz, és akkor is hegekkel gyógyul (értsd alatta: bizonyos fájdalmas részleteket az ember mélyen elnyom magában, hogy ne kelljen szembesülni vele, ahelyett, hogy igazán megszabadulna a tehertől). Ennek a veszélye az, hogy bár a hétköznapokban adott esetben nem lehet látni semmit az illetőn, a fel nem dolgozott lelki sérülések csökkentik a személyiség terhelhetőségét, amikor valami baj történik (pl. munkahelyi probléma, haláleset stb.). Ezért is jó ezektől a "csomagoktól" szakember segítségével, végleg megszabadulni. Nem szégyen pszichológushoz fordulni, sőt, szerintem annak a jele, hogy az illető elég erős ahhoz, hogy a kezébe vegye az életét, szembe nézzen a problémákkal és változtasson.