Hogyan mondjam el azt, hogy két 1-essel kezdtem az évet?

4-esnél a pont, még ha sokan nem is fogták a mondandója lényegét az irónia miatt.

Ha így marad az oktatási rendszer, ahogy most van, én tutira nem fogom leszidni a lányomat, ha rossz jegyeket hoz, de látom, hogy van, amiben tehetséges, és csinálja is (ez nem feltétlenül suli)

Túl vannak terhelve a diákok. Már "az én időmben is" indokolatlanul túl voltunk terhelve, de ez, ami most van, az vicc. Reggel 7-8-tól délután 3-4-ig rohadnak a diákok a suliban, ezen felül készülni kell délutánonként a következő napra, és mint tudjuk, minden tanárnak csak a saját órája létezik. Katasztrófa. Házi feladatok, aztán a "bebiflázni való", fogalmazások (vagy hogy a bánatban hívják mostanában, nem tudom), tételek, évszámok, képletek, évente több kötelező olvasmány, és akkor az élethez végképp teljesen fölösleges tananyagokról, tantárgyakról nem is beszéltem, bla bla bla... A gyerek délután 4-5-re hazaér, ha a szülő erőlteti neki esetleg valamelyik saját be nem teljesült vágyát, vagy "nekem mennyire tetszett ez a te korodban fiam, neked is nagyon jó lesz" sportot, ezt-azt csináltat vele iskolán kívül, aztán estig tanul a gyerek, magára se ideje, se ereje nem marad (bármi hobbi, ami lehet akár a számítógép előtt kockulás, de akár modellezés, kötögetés, rajzolás stb stb...ezt hadd döntse el ő maga, mivel kíván kiszakadni a verkliből). Aztán meg lehúzzák nagyokosan a "suicid" hajlamot megvillantó kérdéseket itt a gyakorin is (de máshol is), miközben annak a szerencsétlen gyereknek semmi ideje nem marad arra, ami gyerekként, fiatalként a legfontosabb lenne. Önmaga megismerésére, és személyiségének fejlesztése, ami bármilyen meglepő is, nem az ún "általános műveltségen" alapszik. Az csak töltelékanyag az élethez, de semmi haszna. Én is sokáig hallgattam másokra, sok más választásom nem volt, ha nem úgy akartam menni, ahogy faterék elképzelték, akkor egyből "hülye vagy fiam", "hogy képzeled fiam", "senki nem lesz belőled fiam" stb stb. Későn kezdtem el a saját utamat járni, és ez azt eredményezte, hogy az életemből 6+11 év (nem fejtem ki, miért így írtam) majdnem nettóban mehet a kukába (és még alig múltam 30). Azért írtam, hogy majdnem nettóban, mert történt ez idő alatt jó is, illetve lettek értékes tapasztalataim, de javarészt hulladék volt az egész.

Lényeg:

Kedves kérdező, ha túl tudsz lépni a megfelelési kényszeren, illetve megpróbálod megemészteni, és túltenni magad a "de hülye vagy te gyerekem" jellegű lekorholáson, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy szarsz magasról a szar jegyekre. Azok csak számok. Én a gimnáziumot végig bukdácsoltam (így vagy úgy, pótvizsga stb. sosem kellett évet ismételnem), egy kínszenvedés volt, mert nem érdekelt. Utána fősulin 3-masnál rosszabb eredményem nem volt, az első vélév kivételével mindig 4-es fölött volt az átlagom, az államvizsgán is 4-esek és 5-ösök lettek a cuccok (habár nagyon a főiskola se érdekelt, mindegy, ebbe ne menjünk bele, akkor még nem volt meg a "nagy felismerés", -ahhoz kellett később két közúti baleset, amiknél kicsit átértékeltem a prioritásokat az életemben-)

De szerencsére időben jött a "megvilágosodás" , így valószínűleg sikerült magam megmenteni a zárt osztálytól (még ha tudom, hogy azzal, ahogy most élet, amit melózok, azzal sose leszek "nagykutya", nem lesz nagy házam, BMW-m, meg egzotikus nyaralgatásaim, de pont leszarom, mert eltengetni a maradék max 50 évet az életemből így is jó lesz)

Na, lényeg: SZARJÁL RÁ TESÓKÁM, AZOK CSAK SZÁMOK!!!

Mondd, hogy három egyest kaptál. Aztán javítsd ki magad, hogy ja nem, csak kettőt. Máris jobban hangzik.

Egyébként az őszinteség a legjobb út szerintem. Mondd el, és kérd meg őket, hogy adjanak tanácsot, hogyan lehetnél eredményesebb a tanulásban. Hidd el, hogy ha ezt így elmondod (főleg, ha komolyan is gondolod), kizárt, hogy haragudjanak. Ha feszültség van, az inkább a szüleidben is a válás miatt van, nem miattad.

Állj eléjük aztán feküdj rá.

Én sem tudok számolni, de azért a hármast valahogy mindig összekapartam :D, mert az elméletet meg tudtam ötösre, így a 4 átlag mindig kijött.